Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
JELKA VUCKO /VUG KO/ JELKA VUCKO JELKA VUCKO JELKA VUCKO JELKA VUCKO KRSMAN VUCKO JELKA KRSMAN JELKA KRSMAN JELKA KRSMAN JELKA az anyád? Ott maradt a szövőszék mellett, A tavasszal azt mondták, Jelka szánt, ma reggel hallom, az erdőt gallyazod. Ne csináld ezt, nem nőnek való. Mit tegyek, ha muszáj? Nincs férfi a háznál. És mi van az unokaöcséddel? Még nem cseperedett föl annyira. Miért nem lát neki Miiunka is egy kicsit? Nem birja ő sem. Utolérte az öregség. Már hogyne bimá! Hanem, menj férjhez, te Jelka. Eljön majd az a nap is. Beszéltetek-e ti ketten egymással? Már hogyne beszélnénk. Hát akkor csak beszélgessetek! Megyek, megnézem, mit csinál Simana. /Vucko kimegy. Krsman és Jelka magukban maradnak. Sokáig hallgatnak, nézik egymást./ Miért sántit a lovad? Nem sántit. De bizony, sántit az. Talán csak éjjel, amikor nem látja az utat. Telihold van, fehér az éjszaka. Én azt hittem, hogy szősz. Ha szövök is, nem alszom... Vagy nem hagyod 45
