Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
VUCKO KRSMAN VUG KO KRSMAN VUCKO KRSMAN VUCKO KRSMAN JELKA VUCKO JELKA VUCKO De miért, Krsman? Nem nekem való az# Elég egy Krsman Is ezen a világon, kettő már sok lenne belőle. Az ember elsőbben ember legyen, nem mint Novak, meg Zdravko, meg án# Te nem vagy olyan, mint ők. Nem vagytok egyformák. Talán még rosszabb is vagyok# Nem tudom, mit nem adnék érte, ha Jelka átlépné a küszöbömet, ha a házamban láthatnám# Nem való ő se ebbe a házba, se énhozzám# Ő Jő lány, a Jó meg a rossz nem fér meg egymással# Csak tudnám, ki szolgált rá arra, amiért mi bűnhődünk. Ml magunk# Mindenki a magáét szolgálta meg# Én tudom, mit kellene tennem, de nem vagyok képes rá# /Bejön Jelka./ Jó napot mindenkinek# /Kezet csókol Vuckőnak/ Minden Jót, lányom, minden Jót. Mi Jót hoz - tál, Jelka? Nekifogtam szőni, és átjöttem, hogy megkérdezzem Simanát, nem tudna-e adni egy takácsbordát, a mieink nagyon sUrüek. Eh, egy pillanatig se pihensz. És mit csinál 44
