Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/NOVAK/ KRSMAN SIMANA KRSMAN ZDRAVKO KRSMAN ZDRAVKO KRSMAN NOVAK ZDRAVKO NOVAK KRSMAN VUC KO ZDRAVKO NOVAK birkákba, a fő, hogy az emberek éljenek. Mit mosol állandóan, mintha szarosak lennénk? Ki hogy!... És ki mosta ki az én váltásomat? Kruna. Zdravko, én azt hiszem, van Krunának kire mosni. Rám ne mosson, ne dolgozzon senki. Mi az Ördög, és miért? Magam is el tudom végezni, amit kell. Nem akart ő rosszat. Az nem az én dolgom. Én nagyon is értem a fiút. Van neki elég gondja enélkül is. De arra megkérlek Krsman, hogy a lovakról szállj le. Tán gyalogszerrel is el tudsz gondolkodni a bajodon. Öreg a lovunk és nincs megpatkolva, te meg fiatal vagy és zabolátlan, agyongyötröd. Tudod te, menynyi idős ez a ló? Szállj le róla, aztán gondolkodj kedvedre. Te máris beleláttál a dolgába? /Krsmanhoz/ Legalább megetetted-megitattad? Meg. đ Ne ingereljétek. Még hogy mi? Én inkább úgy látom, hogy nagyon is vidám. Eh, nem könnyű neki. Látom én. Oh, Jelka, Jelka, miért marcangolod a szivét!? 36
