Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
/NOVAK/ VUCKO NOVAK ZDRAVKO NOVAK S IMAM ZDRAVKO VUCKO NOVAK ZDRAVKO NOVAK ZDRAVKO NOVAK ZDRAVKO elosztani a vagyont, az meg, úgy látszik, nincs az Ínyére, hogy meghaljon, El<5bb halunk meg mi ketten Zdravko öcsém. Tudom, alig várod, hogy beadjam a kulcsot, de azért se fogok még meghalni. Nem én! Nem halsz te meg soha. Manapság meghalni se tud akárki. Azelőtt lehetett, de ma már nem megy. Miiunnak még sikerült. Most más idők járják. Nagyon nagy legény lettél te. Te is az lennél, ha az egész ház a te válladon lenne. Épp te mondod ezt nekem. Te öregem, azt az egyszem asszonyodat se tudod megzabolázni, mások segítenek be. Micsoda pogány vagy te, Novak. Ha még ő se lenne, mihez kezdenék? Úgy lát - szik, Kruna szálka a szemedben. Hej, te, csendesebben! Ha az én szememben szálka, a te sziveden kő. Ha kő, az én kövem. A tied, a tied! És te tudod-e te, kinek a kövét, kinek a földjét adogatod el? A magamét. És Krsman meg én? Nem vagy te egyetlen fia az anyánknak. 31
