Novkovic, Milica: Kőpárna. Színmű két felvonásban - Drámák baráti országokból 8. (Budapest, 1984)
SIMANA NOVAK NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA NOVAK NOVAK SIMANA NOVAK SIMANA De mennyire. Rácaaptam a seggére mind a kettőnek. Te boldogtalan! Elfelejted, hogy gyerekeink vannak. Ha ők föl nem emelik a kocsi hátulját, ökröstül, kocsistul belezuhantam volna a szakadékba, aztán ki tudja, mi maradt volna belőlem. De szerencsémre megsegítettek. Nikita emeli, emeli, amennyire tőle telik, de a mi Miiununk, az akár egy legény, az isten akárhova tegye! Hahahaha......! Uram Isten! Eszednél vagy? /Vuckóhoz/ Érdeklődött Milun utánad is. Mit csinál Vuőko, hogy s mint van. Mondom, otthon maradt, őrzi Simana csirkéit, de lehet, hogy nemsokára ő is elindul odaátra. Azt felelte, vár rád!..... Mit szólsz hozzá?.•• Aztán se bú, se bá. Mi van veled, Novak? Bolond vagy, vagy részeg? Bolond vagyok. /Vucko feláll és az ajtóhoz megy./ /Vuckóhoz/ Vigyázz, ha átléped a küszöböt. Kivel ugrottál össze? Még senkivel, de már igen hiányzik. Ugyan kivel, mikor az egész világgal haragban vagy? 20
