Mihič, Gordan - Szoszin, Oleg: Árva kis agarak. A levél - Drámák baráti országokból 6. (Budapest, 1984)
/HANG/ ROGOV HANG ROGOV HANG MURASOV ROGOV HANG ami a fő: egy kilométerre megérezni magán a férfit! Érti, mire gondolok? Hogyne érteném Jelena Andrejevna, csakhát, hogy lehet ilyesmit telefonon megbeszélni, ráadásul szárazon! ••• Elmegyünk este valahová - egy üveg borocska, zene... A zenére nyomban rátérek. Örülök, hogy megértett, ezért folytatnám... Egy szó mint száz, maga - Jevgenyij Anyegin. Olyan, amilyen kép őróla él bennem. Maga - ő. Összefoglalom az eddigieket. Elhatározták, hogy színházunkban szinre viszik az Anyegint. Tatjána szerepére engem kértek fel. Természetesen elfogadtam, ám azzal a kikötéssel, hogy Anyegin maga lesz. Egyszer hallottam énekelni - igen megfelelő. A lényeg azonban az egyéniségében rejlik, abban, hogy maga - kifejezetten Anyegin-alkat. Sugárzik magából, érzem. Magának tudnék levelet irai, s türelmetlenül várni... Tudja, szinte hallom, ahogy énekli: /énekel/: ”Ön irt nekem, ne is tagadja...” /Énekel/ "Ön irt nekem, ne is tagadja....” Ez az, ez az! Pompás! Ivan zaharovics, elfogadja az ajánlatot? /Halkan/ Mondd, hogy gondolkozol rajta. /Halkan/ Miért? Szóval, Ivan Zaharovics? 59
