Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
Egy közép-délolasz városka piactere. Eső utáni napsütés. A kávéházi asztalok és székek száradnak. Az utcai élet jellegzetes jelenetei. Kiáltások, énekszó. Távoli muzsika. Szegényes vidéki divat, a harmincas évek második fele. Idegenek telepednek le: az úrias, elegáns Don és faragatlan tisztiszolgája, Leppo. Egy pillanatra fagyos csend áll be, és a szereplők máris tüntetőén, energikusabban és ritmikusabban mozognak. Egy férfi a hasához kap és az óráját nézi. Egy nő megjelenik, majd eltűnik az ablakban. Egy gyerek parami Iitáris zászlócskát lenget. De az idegenek közömbösen borozgatnak, így a piactér élete visszatér a civil normákhoz. DON - De valóban, de igazán, engem már a nők nem érdekelnek. LEPPO — Ó, dehát miért, kérem? DON — Megmondom, miért. Visszataszftóak. LEPPO — He? Hogy mi? Hogy ön? Mi ütött önbe? DON - Csak úgy, mind, egytől egyig, olyan izék, mert hogy unalmasak. LEPPO - Hát izéje, az mindnek van. DON - Csak ne légy előttem közönséges, jó? Nem erről van szó, és előttem hagyd el ezt a csendőrőrmester-tempót is, jó? LEPPO — Na, jó, jó, mindjárt, de szíveskedjék megpróbálni komolyan körülnézni a világban. DON - Hogyan, itt? LEPPO — Miért ne? DON — Megint? Körbe-körbe? Szabadságon vagyunk, vagy nem vagyunk szabadságon? Az a feladatom, hogy pihenjek, és tilos unatkoznom, mert akkor felszínes lesz a pihenésem, érthető? LEPPO - No, utoljára, olyan nagyon szépen kérem. DON — Lennél szíves elcsicseregni, mi nyomja a bogyódét? 5
