Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
1 DON — Nem csináltad össze a pelerinemet a félelemtől? LEPPO — Ön azt se bánja, hogy megölhettek volna. DON - Node minden jóra fordult. LEPPO — Kicsit elárultam önt. DON - Ne vedd a szívedre. LEPPO — Köszönöm. DON — Nyilván nem tehettél mást. Ismersz, kizárólag csekélységek miatt szoktam dühbe gurulni. LEPPO — Tény, hogy mostanság kissé elgaloppírozta magát. DON - Látod, ezekért a szavakért nyomban elpáhollak. LEPPO - Ennyi ember előtt? DON — Aha. Hát igen, itt emberek vannak, emberek, ne nevettessétek ki magatokat ezzel a settenkedéssel, régóta hallak benneteket, meg aztán, vegyétek tudomásul, semmi, de semmi mondanivalótok nem lehet a számomra. NICO - Neked talán van? DON — Nekem csak két szó. MASETTO — No, no. DON — Különleges szolgálat. (A zene abbamarad, általános zűrzavar, mindenki hátrál.) ELVIRA-Te? ZERLINA — Mit jelent ez? MASETTO — Menjünk innét. ANNA — Ah, egyszerre minden milyen világos lett. OTTAVIO - No, jól nézünk ki. NICO - Ezek kényes dolgok. (Don semmit sem cáfol. Leppo hozzálép.) DON — Derék embereknek adjátok ki magatokat, a tisztiszolgámat meg erőárulásba kergettétek, súlyos lesz a büntetése, különleges törvényeink értelmében, ezzel nem törődtök, mi? LEPPO - De uram... DON — Sajnos. LEPPO — Nem erről van szó, de bizonyos szavakat, kérem, nem használ az ember. 44
