Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
magától értetődik, amiről, nem tudom, miért, nem szokás hangosan beszélni, különben beszéljünk másról, ahogy akarod, várhatsz is rám, elhalmozlak ajándékokkal, kapok ezt-azt, az emberek hálásak nekem, mert van merszem engedni a gyengéimnek, meg aztán megismersz majd mulattató tudósokat, művészeket, a legérdekesebb emberek gyűlnek majd össze nálunk. ZERLINA — Én ott nem ismerek senkit. (Don fokozatosan a kiszemelt hely felé tereli Zerlinát) DON - Ha akarod, kéz a kézben elsétálunk arra keresztbe, amondó vagyok, nem is érdemes megállni. No, próbáljuk meg, csak egy-két-pár lépés. Álmodozuunk együtt utazásokról, egy-két, minden páros, amit csak látsz, egyet látok, kettő lesz belőle, egy-kettő, de talán van mód, hogy egyek legyünk mi ketten, nagy kedvem volna, akarod? ZERLINA — (félig ellenkezik, félig megadja magát) Akarom is, nem is, akarom is, nem is, akarom is, nem is... (Diszkréten belép Leppo) LEPPO — Ellenkezik, mórikál, tudom én, hogy szereti az úr. DON — Van időm. LEPPO — Nem nagyon, a vőlegény a közelben. DON — Azt hiszed, őmiatta... LEPPO — Ocsmány módon fenyegetőzik, egész banda a nyomában. DON - Add a köpenyed, itt a pelerinem. Tréfából cseréljünk gúnyát, nézd, jól utánozlak-e, nem túlzok-e, meg ne sértődj, én így nem szoktam, ülj nyugodtan a pelerinben, figyelj, no, most én utánozlak téged, te már eljátszottál engem alaposan, igaz vagy nem? ZERLINA — (hajtogatja a magáét) Magam se tudom, mitévő legyek, de tessék rávenni. DON - (Zerlinához) Mindjárt jövök. (Leppóhoz) Te meg vigyázz rá derekasan. (Don —Leppo köpenyében — utánozza annak hangját, Masettóval találkozik a csapata élén) MASETTO - Ó, ez a lakája annak a kurafinak. Na, mi jót mondasz nekünk, mi járatban? Tudtam, hogy beadod a derekad, kezdettől fogva a kedvemet kerested. DON — (tartja magát a szerepéhez) Igen? De előttük nem merek beszélni. 40
