Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
A hatvanas évek végén jelentkező Tomasz Lubieński az 1974-ben publikált A TÁBOR című drámájával tört be a lengyel irodalomba. Igaz, a darab csak öt évvel később kerül színpadra, ami nem csoda: örökérvényűnek hitt szent legendákkal száll szembe. A krími háború egyik epizódját, Adam Mickiewciz látogatását beszéli el Mehmed Szadik pasa, alias Michał Czajkowski, a lengyel szabadságharcosból muzulmánná, majd kozák atamánná lett katonai parancsnok táborában, de a történelmi köntösben valójában a romantikus, „konradi” legendákkal polemizál. Második színpadi művében, A KOMTUR HALÁLÁban a Don Juan-témához nyúl. Lubieński a terror és erőszak korába helyezi át Don Jüant, ahol a bátorság és az elszántság a bűn édestestvére, a szerelem pedig a kegyetlenség álruhája. Don Juan törpe lett, veszedelmes és félelmetes, csak azért nem »átlagember , mert politikai erkölcstelensége kiemelkedik az erkölcstelen politika átlagából. De elveszítette személyiségét (még nevét is), tárgyiasult, elhagyta korokon átívelő belső kielégületlensége. Nagy elődje önnön szuverenitása nevében szétzúzta az isteni és emberi jogokat. Ez a mostani »Don" rab, mások szolgája, idegen akaratok végrehajtó eszköze. Elvesztette tragikumát is, nem a szabad ember lázadásának megtestesítője többé. Közönyös, fáradt. Fizetett gyilkos és könyörtelen játékos. Annak a kornak az embere, amely megkérdőjelezi az abszolutumot, lesilányítja az értelmet, és utat nyit az emberi szándékok, megérzések degenerálódásának. A keserű és erőteljes mondanivaló azonban könnyed,frivol színpadi köntöst ölt. Ironikus és groteszk játék: egy Moliere-téma Gombrowicz szemüvegén át. De már nem az OPERETT Shakespeare-i hangvételben, nem is Mozart operája Kierkegaard értelmezésében, mint „a vágy zsenialitása", hanem egy »erőteljesen zenés színpadi produkció", kifordult, fejtetőre állított, devalválódott Molière- és Mozart-hősökkel. A fordító 3
