Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
DON - Mindent egycsapásra - igaza van a vezérnek, tartsuk magunkat egyenesen, a haza jobbik felének arany jegygyűrűket, minden gyerek két hétig a napfényes tengerparton, passo romano, olasz díszszemle - mindez szerintem szamárság. Mondd, csodálkozol rajtam? NICO — Nyilván megengedheti magának. DON — Engem az egész egyszerűen nem érdekel. NICO — Miért mondja el ezt nekem? DON — Megbízhatónak látszol. NICO — Értem. Ön állítólag zenével is foglalkozik. DON — Inkább az emberi igazságot kutatom. NICO — De nekem is van meggyőződésem. DON — Az ilyenektől félek, azt hiszem, joggal. NICO - Nekem csak kedvem szottyant elbeszélgetni önnel. (Leppo Zerlinával találkozik) LEPPO - Nos, hogy sikerült a csevegés a közös ismerőssel? ZERLINA — Csak úgy csevegtünk. LEPPO - Velem biztosan nincs beszéded, én faragatlan alak vagyok. ZERLINA - Beszélgess Masettóval, a jegyesemmel. LEPPO — Ne vedd a szívedre, önmaga miatt idegeskedik oly szörnyen, nem miattad. (Elvira és Anna a nem lankadó ünnepséget figyelik) ANNA - Hol találjuk meg? ELVIRA - Biztos valamelyik hölgyikével foglalatoskodik. ANNA — De melyikkel? ELVI RA — A legcsinosabbal, aki csak horogra akad. ANNA — Zerlina a legcsinosabb, de a vőlegénye nagyon őrzi. ELVIRA - Az ilyennek ettől jön meg csak az étvágya. (Nico - Don újfent) NICO — Szeretnék önnek még mondani valamit. DON — Parancsoljon velem, mindig nagy figyelemmel hallgatom. NICO - Emlékmű készül a Parancsnoknak. DON - Kitűnő ötlet. NICO - Nincs kedve megnézni véletlenül? Például vihetne virágot. DON — Miért ne, kiváncsi vagyok. NICO - Érdekli önt? 34
