Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
LEPPO - Az kell, hogy az ember cseppet se félje az eget meg a poklot. DON — Tudom én, hogy erővel jámbornak tetteted magad. LEPPO - Tényleg, nem lehetne, hogy még egyszer utána nézzünk és megbizonyosodjunk? DON — Én nem félek semmitől, mit tehetek, csak az a fene önbizalma, a fölényessége, ahogy fenn hordja az orrát, az érdekel egy kevéssé, be kell vallanom. LEPPO - Hagyjuk békén, meghalt. DON - A kezét se emeli fel, ne zavartassuk magunkat, hisz talán hozzá se értem, ez a legnevetségesebb, de ami a fő - hazaértünk. LEPPO — Hanem a derék fogadós már les bennünket DON — Hadd lessen, hallgatózzon, ha egyszer kiváncsi. (Már a stílusos panzió az illatozó kertben. A tornácon Nico, a fogadó tulajdonosa.) NICO — Épp hogy dél van, ilyen korán? Nocsak, nem sikerült a mulatság? LEPPO — Fehér bort hozz frissítőnek. NICO — Hogyne. Hát persze, önök mindent megérdemelnek azért, amit az államrendünkért tesznek. LEPPO - Teszünk, amit teszünk. NICO — Derék, derék, megfelelő erőt kell gyűjteniök. Igen, nem vitás, uraim, le kéne pihenniök. LEPPO — Aha, te meg ne feledkezz meg a számláinkról. NICO - Csekélység, tisztában vagyok vele, kikkel van dolgom. DON - Nocsak. NICO - Valamit sejtek és az kedvemre van. És az önök szerénysége és diszkréciója úgyszintén tetszik. LEPPO — Ne bölcselkedj túl sokat. NICO - Egyszerűen arra gondolok, hogy megfelelően érzik magukat az én panziómban meg a mi békés kis városunkban. Hacsak a Parancsnok esete nem rontja el a hangulatukat. LEPPO — A helybeli Parancsnok, aha, az itteni Parancsnok. NICO — Ma éjszaka meggyilkolták. LEPPO - És mitől vagy ebben ilyen biztos? És honnét tudod? NICO - Hát, sajnos. LEPPO - Nos, mi biztosan nem ismerünk itt senkit. 16
