Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)

(DON) ha nem lopóztál még be idegen házba? Akkor meg ne beszélj ilyeneket. Részt vettél éjszakai akcióban? Nem emlékszel? Egyszer majd eszedbe fog jutni.

LEPPO - És ha mégis várnánk holnapig?

DON — Nem, holnap bármely pillanatban más ügyekhez szólíthatnak. És az is meglehet, hogy ezen az egyetlen éjszakán kemény ránc barázdálja a hölgyike arcát, és netán valami különös történik, sosem lehet tudni.

LEPPO - Vagy egyáltalán ne is izgassa magát. Valamit majd csak kitalálunk magyarázatul. Vagy megint betérünk egy korty borra, vagy még inkább, engedelmével, késő délután van, jól esne egy kiadós alvás, elvégre nyaralunk.

DON — Kizárt dolog.

LEPPO - Nem jár nekem?

DON — Neked az jár, hogy készenlétben állj.

LEPPO - Készen állok.

DON — Akkor légy készen megnézni, hogy megy le a nap. Sötétedik, vezess a hátsó kerítéshez, amelyet időben fel kellett derítened. És mássz fel nekem, mássz fel elsőként erre a kerítésre, a pocakod útban van, mássz át, ne habozz. Mit látni odafentről? Tovább. Nem fogjuk megvárni, amíg feljön a holdvilág. Egy lyuk, helyes, bújj be. El kell hajlítani a sodronyt, nincs mit tenni. Kis patakocska. Félsz a víztől? Hopp, ugorj. Fal, kőfal. A peremére. Nincs üvegcserép, vagy szögesdrót? Megyek. Titkos ajtó. Most utánam. Megállni. Tájékozódni.

LEPPO - Ah, milyen csinos rejtett udvar.

(Vagyis Don és Leppo már a Parancsnok palazzójának területén jár.)

DON — Itt várj. Hallgatózz, nem jön-e a Parancsnok? Én megnézem azt a lefüggönyzött ablakot.

LEPPO - Ej, valami helyzetet sejtek, nem tetszik a dolog.

DON — Morogj csak, ha kedved tartja, de úgy hangold be magad, hogy elnyomd a zajt, amit csapok. Vigyázz, indulok. Lépcső, nyikorog. Ajtó, csikorog. Fal, omlik. Zsalu, nyekereg. Ablak, kinyitom, bemegyek, vigyázz.

(Leppo mormog és dudorászik utasítás szerint.)

(Csend.)

9