Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)

/MI REA/

hogy szerencse«. Te szerencsét hoztál az életembe? Hát én a tiédbe?.,. Ne hazudj. Most hazudsz. Dó lenne elhinni, hogy mindig is hazudtál. Remek volna. Mennék és a szemébe néznék Uica elvtársnak, a megyei titkárnak, őszintén, bűnbánóan... ő kedvel engem, a javamat akarja. Kész segíteni. Csak egy szóra vár, egyetlen önkritikus szóra. Hogy hibáztam.

Hogy az élet bonyolult... Ezt kellene mondanom. És ez igaz is /Kinéz a közönségre/ Miért, nem az a véleményük, hogy az élet bonyolult? Egy adott pillanatban, elvtársak és tisztelt Uica elvtárs az ember rájön, hogy az élet bonyolult és lépten-nyomon veszélyeket rejt; és ha az ember gyenge, mint én voltam, bár csak pillanatokra... /Mintha szól fújna be az ablakon, a függöny meglebben/.

Ó Dufy, itt vagy újra; érzem, hogy itt vagy. Gyere csak. Mit bánom,hogy mit mondanak. Rám szállnak, annyi biztos. Badicu, a műszaki igazgató szapul majd a legjobban, azzal a fontoskodó eminens tanuló képével. De nem baj. Tőle nem veszem zokon. Tavaly télen meghalt a menyasszonya, s azóta nem érdeklik sem a nők, sem az ital, semmilyen, szórakozás, kikapcsolódás; egy filmet nem néz meg... Az operában korábban sem járt. Talán soha. Ült otthon, s kotolt a tervrajzain; számok, mutatók, termelés - ebben császár. Mint én az értékesítésben. Tavaly még holland cégeknek is adtam el a termékeinkből, jött a valuta. Uica elvtárs gratulált, személyesen... Badicu emlékezni fog erre. Nem kór majd megrovást, csak figyelmeztetést. Ha nincs az a nyavalyás pulóver ügy... Honnan szélhámoskodtad? S miért nem vagy itt velem, mikor végeredményben miattad van ez a felhajtás? Mi a fenének kellett felmenned a

6