Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MARTA/ MIREA MARTA MIREA MARTA MIREA MARTA MIREA sem értük bánkódom, hanem azért, hogy a mi társadalmunkban még léteznek ennyire csökkent öntudatú egyének, akik ilyesmit követnek el. Meg kell növelnünk őket, fel kell hoznunk bizonyos... elemi szinvonalra, még ha a testvéredről van is szó, vagy más hozzánk közelállóról. Tudod, mennyit foglalkoztatott ez a dolog. Most is, a jelenlegi munkakörömben is azon vagyok, hogy becsületes, megbízható emberek kerüljenek ki a kezünk alól. S akkor látnom kell, mi történik itthon, nálunk is... Mi történik? /Kétértelműen/ Eltűnik ez-amaz, ami a házasságunk első időszakában megvolt... amihez ragaszkodtam... /őszinte fájdalommal/ S ez az, ami bánt, Vasile. Érthető. Ha beszélhetnék azzal az... illetővel, megkérdezném tőle: ember, elvtársam, miért veszed el, ami az enyém? Amit én megszereztem és megőriztem magamnak? Gazdagabb vagy vele, hogy elvetted? Pillanatnyilag, talán. De igazából... Dó most azt mondod, hogy a kommunista társadalomban eltűnik a magántulajdon... Csakugyan. ... s hogy az egyén javai a közösség javai lesznek; a közös javakból meg, ahogy Marx mondja, mindenki a szükségletei szerint részesülhet. De ebben a mostani időszakban, amelyben élünk és bitünk, a társadalom lényegéből fakadó erkölcs nem tűri, hogy... /Eltűnik/ /Visszamegy a fotelhez/ így folytatta még két óra hosszat. Pedig fáradt voltos minden, amit mondott, okos volt, logikus és világos. 79
