Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
MI REA MARTA MI REA MARTA MI REA MARTA MI REA MARTA MI REA MARTA MIREA MARTA MIREA MARTA MIREA MARTA MIREA MARTA MIREA MARTA /Meghatottan/ Bizony, Marta... Meg kell hogy ért9, Vasile. Tudod jól, nem vagyok ros9zhi9zemű... Tudom. /Marta háta mögött megjelenik Dufy, é esztelen táncba kezd. Mirea előbb megrémül, majd idege9 neveté9 fogja el/ Persze, hogy nem vagy az. Mégi9, a kórházban volt időm eltöprengeni néhány igen fontos kérdésen... Hát persze, hogy volt időd! Az aztán bőven! /Nevet/ /Miközben csodálkozva nézi/... az életünkkel kapcsolatban. Ami része a közösségi életnek. Persze . Szóval kihasználtam az időt, s megvizsgáltam /Nevetve/ Nem téged vizsgáltak meg? De igen. Mit akarsz ezzel mondani? Nem azért voltál benn, hogy megvizsgáljanak? /Görcsösen nevet, s próbál inteni Dufynak, hogy tűnjön el/ Mi van ezen nevetnivaló? Hát az, hogy... megvizsgáltak s rendben találtak. Hogy nem vagy beteg, ezen nevetek, örömömben. Te is ki vagy merülve idegileg... /Nevet/ Persze. így igaz. Történt veled valami, a gyárban, vagy más vo nalon. Ugye elmondasz nekem mindent? Ó, hogyne. Persze. Segítségedre leszek, hogy visszanyerd az egyensúlyodat, a nyugalmadat, bár egy kissé még én i9...móg mindig zúg a fülem, 9 az az érzésem, hogy valaki járkál a hátam mögött. /Kétségbeesetten, könnyezve revet/ Ki az ördög járkálna? /Dufy búcsút int é9 kilebben/ /Vigasztalóén, mert Mirea egyszerre magába roskad/ Ne bánkódj ezekért a tárgyakért. Én
