Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)

/MIREA/

Különösen most. Ez az elmélet a nagylelkűségről, ez tőle ered, ez az ő fertőzése. Dói mondom: fertőzés. Hiszen olyan, mint a betegség. Az ember lázban ég, és folyton nagylelkű. Nagylelkűen szétosztogatja magát. Ha nem hagyja abba sürgősen, vége. Az élet, ügy, mégis csak takarékosság, önmagunk megőrzése. Megkímólóse. Anyagi és szellemi javaink gyarapítása. Az ember dolgozzon és alkosson türelemmel, hozzon létre új modelleket, s aztán bocsássa a közönség rendelkezésére jutányos áron...

Ne nevess, Dufy. Ne nevess. Butuska vagy. Tanulatlan, értetlen, állhatatlan kis nő; igaz, roppantul vonzó...

Nem, hogy őszinte legyek, nemcsak ennyi vagy. Sokkal több vagy. Greu a szomszédom, a professzor, mikor a lépcsőfordulónál találkoztatok - hiába kértelek, hogy járj csendesen -, később azt mondta nekem: "Oó humora van a titkárnőjének." /Nevet/ Titkárnő, te?.. Egy napig sem bírtad volna ki. Szanaszét hánytál volna minden papirost, amit mi annyi ideje gyűjtögettünk... Egyszer azt kérdezted volt, miért kell nekem folyton gyűjteni. Mert nincs alkalmam harácsolni, feleltem. Tréfának szántam, hanem ahogy rámnéztél, egyszerre otrombaságnak tetszett.

De gyűjteni csakugyan gyűjtögettem már régóta. Érdemeket. Mielőtt te feltűntél, a dosszi érrba csupa érdem gyűlt, egy-két apróságot kivé ve, amikről nem tehetek. Apám, kisiparos volt. Mondhatnám munkás. Iszik, az igaz, de én nem értek egyet vele. Tit, az Öcsém hozzá hasonlít; vele sem értek egyet. Anyám szegényparaszti családból való. A származásom tehát kifogástalan. Elnyomott, kizsákmányolt szülők gyermeke, szerencsémre... Micsoda szó ez is,

5