Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
STAVAR MI REA Hát azért vigyázzon, az ilyenek lopnak ám. De ha már belement a játékba... /Eltűnik/ /Visszamegy a fotelhez/ Elmondtam neki egyetmást, 9 egy kicsit megkönnyebbültem. Baráti volt, megértő. Együtt indultunk haza. Tréfálkozott; mikor elváltunk, kezet adott, rám kacsintott; másnap is ugyanígy tett, mosolygott megértőén, szinte bátoritóan. Később jöttem rá, hogy mindez csupán taktika, arra való, hogy minél többet tudjon meg. Az Arginta ru-isk'ola ... A saját szempontjukból igazuk is volt. Ismerniök kellett a helyzetet, éa intézkedniük kellett. Ha valami baj van a gyárban, legegyszerűbb, ha egy erkölcsileg "züllésnek indult" embert vonnak felelősségre. Stavar egyelőre azonban még csak tájékozódott. Kapcsolatba lépett az opera párttitkáráva1. Az magához hivatta Dufyt. Próbálta meggyőzni, megfenyegetni; azt mondta, kiteszik, ha nem "száll le" rólam, Ő állítólag elküldte a tagot az anyja... de azt i9 hallottam, hogy sápadtan, szomorúan jött ki az irodából, vicsorogva mint egy megsebzett állat. Ilyesmiket hallottam, mert távolról puhatolóztam én i9: "Da, az a kis szélhámos? Úgy lop, mint a güzü.Másvalaki meg: "Nem, szó sem lehet róla, nagyon derék lány. Remekül táncol, főleg az utóbbi időben." Dimblea elvtársnő közben meglátogatta Martát; vitt egy csokor virágot, s azt-amazt besúgott neki a szóbeszédből. Néhány nap múlva Marta váratlanul hazajött - valami fehérneműért, mondta, mert fürdőbe kell mennie. 0át9zotta, hogy nem tud semmit. De véletlenül észrevette mi hiányzik. Meglepettnek:, lehangoltnak tűnt, mégis volt benne 76
