Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/TIT/ MI REA STAVAR MI REA STAVAR MIREA STAVAR aki azt hiszi, hogy kantinkoszt és szódavíz mellett művészetet lehet csinálni, az agyalágyult. A művészet bűnbánat, jóvátétel, áldozat és megdicsőülés. /Mosolyogva/ Szegény fejed, milyen idegen világba keveredtél... Szóval ez a tanulatlan lány sok mindenre megtaníthat, bátyám. Ha hagyod, hogy tanítson. /Eltűnik/ Ezután a beszélgetés után egyet tudtam biztosan: hogy Oimblea elvtársnőre nem számíthatok - és alighanem Uica elvtársra sem. Szólni akartam Titnek, hallgassan róla, hogy megnősül, de restelltem. Olyan furcsa volt, vidám is, szomorú is, mintha megint valami szamárságot művelt volna. Az utolsót... A városban egyébként megindult a szóbeszéd; tapasztaltam, amikor összefutottam az alapszervi titkárral a büfében. /Stavar megjelenik egy bárpult mellett/ Oószerencsét. Mi újság, Stavar elvtárs? Hát újság az van, igazgató elvtárs, csak nem tudom, híggyem-e. Ha mindent elhinne az ember. Erről a palackról is azt mondja a kocsmáros, hogy szőlőből készült, de ki hiszi el? Leültem mellé, megittunk két üveg bort ; egyet ő rendelt, egyet meg én. Menni akartam, de ő még tartóztatott. Beszélgettünk mindenféléről. Mondtam már, hogy rendes, jóindulatú ember. Szőlőbor, nem szőlőbor, lecsúszik. Még jól is esik. Ettől a vöröstől meg jobb a... tartásunk. S az jól jön, nem igaz? Mit mondjak, Stavar elvtárs? Ha egy kicsit belendül az ember, mindjárt akadnak, akik megpróbálják visszarángatni. Hogy értsem ezt? 73
