Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
MI R EA TIT MIKEA TIT MI REA TIT MI REA TIT MI REA TIT MI REA TIT MIREA TIT Nem, Mint aki több pénzt keres. Feltaláltad a kispolgári demokráciát, bátyám; egyenlőség kereset szerint... Dufy éppen foi— dítva látja a világot. /Elgondolkozva/ Azt hiszed, ha szegényebb volnék... Egészen biztos. Miért kér akkor állandóan pénzt? Szóval kér. Látod, akkor nem vesz el kéretlenül semmit. S azért kér, hogy kimutassa a rokonszenvét, a ragaszkodását: azt, hogy a mindene vagy. Nem hiszem, Tit. /Gyötrődve/ Mindig arra gondolok, hogy bolond, kicsapongó, az én pénzemen mulat másokkal... No, csakhogy végre szenvedsz. Borulj térdre előtte, és köszönd meg neki. Megajándékozott, nemhogy meglopott volna; nem érted, ember? /Mint az előbb/ Megy é9 az én pénzemen dorbózol. Aztán jön hozzám mint egy megtért bárány ka. így van ez a világ fennállásától kezdve. Nézd meg, a fejedelmek nem dorbézoltak? Nem követtek el véresebb tetteket is? Aztán megbánták, s egy-egy kolostort épitettek... Az istene vagy; mi kell még? Csak ne volna még egy istene... Hátha nincs már? Forog a kerék, bátyám; nekem is Nyugat volt az istenem, most meg a szülőföldem a maga drága juhtúrójával és újhagymájával. Hiába, Tit. Akkor is ott van neki a művészet. Hallgas rám, ehhez ón jobban értek; a művészet nem a művészé. Sokkal inkább a művész a művészeté... S mély emberi szenvedély nélkül, ha úgy tetszik, bűn nélkül nincs művészet. 72
