Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
TIT MI R EA TIT MI REA TIT MIREA TIT MIREA TIT 68 Mit tudjak, bátyám? Ha nyomuk veszett * csak a dialektika törvénye érvényesült; a tagadás tagadása. Ne hülyéskedj, Tit. Ehhez te nem értesz, Nono, ennyihez még értek. Ide figyelj. Ez a két izé a te proletár voltod tagadása volt ; aki megfújta, vissza akar proletarizálni. Rád is fér. Gondold meg, milyen voltál akkor, amikor még eszmék izgattak, nem holmi értéktárgyak. Izgatnak, nem izgatnak; tény, hogy ellopták őket. Az eszméidet nem lophatták el. Mert nincsenek. Már csak kereskedelmi meglátásaid vannak, amikben nincs spiritusz... úgy értem, szellem. Az a váza is ilyen kereskedelmi idea a számodra. Mert hogy mit ér önmagában. arról te, Vaszi bátyám,nem sokat tudhatsz. Most nem rólam beszélünk; ££ mit tudsz róla? Meg a táléáról? Csak nem tisztelsz meg a gyanakvásoddal? Túlbecsülsz, drága bátyám. Gondolod, ilyen rafinált módszert eszeltem ki? Elvigyék a bizományiba egy ilyen vázát, amelyről rögtön tudja mindenki, hogy nem az én gyűjteményemből való?... A csajok meg, akikkel összegurulok, nem tudnak mit kezdeni az effélével. Annál kevésbé, mivel, hogy újabban nem is gurulok össze velük. Megvásárolt egy kitűnő és élenjáró agronómus elvtársnő. Szóval igaz, amit hallottam? Több mint igaz, ha már te is hallottad. Fotom áron adtam el magam; egy kis friss tej, tojás a gazdaságból, sajt és újhagyma... Úgy látszik, hogy a kitartottság az én lételemem. Küzdöttem ellene, ismerd el, de nem megy; feladom és államosítom magam. /Sajátos gúnnyal/
