Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MI REA/ san, hogy nem, mert itt mindenki téged hisz tolvajnak és fel vannak háborodva. DUFY /Megjelenik/ Igazán? Aztán miért? MIREA Eh, miért! Mert erkölcstelen! Mert antiszoDUFY ciális! Mert hitványság! ... hogy szeretjük egymást? MIREA /Keserűen/ De hát szeretjük? DUFY Nem tudom. Csak azt tudom, hogy mikor hozzád jövök, erősebben dobog a szívem. MIREA Nem erről van szó, Dufy. DUFY Hát miről? /Mirea kényszeredetten hallgat/ Miért vagy szomorú, Silica? MIREA Éltünk néhány dolog a házból. DUFY Tőlem is eltűrt; aztán kerül más. Jobb örülMIREA ni neki, mint bánkódni rajta, nem? Értékes dolgok voltak... DUFY Minden dolog annyit ér, amennyire mi értékeljük. Egyetlen valami ér többet. MIREA Mi? DUFY A tánc. /Melegen/ Már kezdtél belejönni; most megint botladozol? MIREA De nem értem, ki vihette el? DUFY Gyere velem a tóra, kárpótollak érte. MIREA /Halkan/ Egy pillanatig azt hittem, hogy te voltál... DUFY /Mélyen a szemébe néz/ Én csak egyet vinnék el innen. Téged. De ha nem adsz többet a kisujjadnál... ha nem akarsz velem táncolni... MIREA ... akkor majd akad más, mi? A cinkosod. DUFY Azt hittem, te vagy a cinkosom. Azt hittem, herceggé tehetíek, de te rongyokban akarsz járni. Kár, tudd meg... /Eltűnik/ MIREA Nem értettem egészen, s nem oszlott el a gyanúm. Tittől is megkérdeztem: nem Ludsz valamit arról a vázáról meg az ezüsttálcáról? Itt álltak, s nyomuk veszett. /Tit közben bejött; ittas/
