Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)

/MI REA/

becsületes ember. Korrekt, jóindulatú. Valószinüleg igy jártam volna el én is, ha titkár vagyok... S lehettem,is volna. Az öcsém ügye ma már nem sokat nyom a latba, legalábbis adminisztratív szempontból. De politikailag sem. Elvégre hazajött, beilleszkedett.

Mikre nem. .gondolok itt, miközben ő, nő létére, a havast járja! Rossz időjárást jeleztek... Remélem, a fiúk nem hagyják cserben. Mert ő nem választ. Már nem választ. Engem sem. ő választott: igy jött ki.

"Nem igaz, elvtárs, nem véletlen, hogy... Létezik bizonyos determinizmus. Bizonyos objektiv törvényszerűség. NÔ meg ugye erkölcsi normák..." Szinte hallom Rica Sotiriut, miket mond. ő lesz az első, aki szót kór. Dói beszél. Nagyon is jól. Fenemód jól. Eleinte gyanakodtam rá. Most már tudom, ez is öröm, jól nyomni a szöveget. Nálam, a kereskedelemben, igy is kell. Én röviden beszélek. S a tények nyelvén, mert az a meggyőző. Az áruminőség nyelvén "Beceület szavamat adom önöknek, a minőség érezhetően javult..." Egy ideig nem volt semmi baj. Csak igazgattam, terveztem... Egyszóval, mint egy igazi főnök. Egy kisebbfajta miniszter. Mikor aztán kihoztuk az új mintadarabokat... Talán nem kellett volna.

Akkor most nyugodt lennék. Mint annyian, akik erre rendezkedtek be; akik nem tesznek többet a szükségesnél. "Ezt a munkát elvégezhetném három nap alatt - mondják. - De minek végezzem el? Hogy újabbat nyomjanak rám? Ha túl jól megy, leépitenek, mert úgymond, sokan vagyunk." Gyűlölöm az ilyen fickókat. Kicsinyesek. Nincs bennük nagylelkűség, nincs...

Nem, nem: nem akarok megint őrá gondolni.

4