Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)

/MIREA/

k U 9 0 0 0

Hát ezért kiáltottam, hogy nem! Nem akarok efféle megítélést, elvtársak! Egy másik ismerősömet is látni véltem. A ravasz fickót, aki csak mosolyog, csak hunyorog; "Mondjad csak, mondjad, a végén aztán megmondjuk mi is. Letértél a jó útról, elvtárs. Nézd csak merre kellett volna haladnod. Ez is veszélyes állat. Ez is jól beszél, folyókoinyan, összefüggően, s közben csodálkozva néz a szemüvegén át. Pocrovan és Badescu legalább húsból és vérből vannak. Dimblea elvtársnő húsból s egy kis /A fejére bök/ káposztáiéból - de ez a ravasz, ez megfoghatatlan. Ez csupa szó és mondat, s mögöttük ő maga egyszerűién eltűnik. /Kis szünet / Még van valaki, akitől félek. Az emberséges, jóságos Argintarutól. Aki hátulról döf le. Ha most elmennék hozzá, a vállamra tenné a kezét:

"így van ez Mirea testvér, emberek vagyunk, olykor-olykor megbotlunk", - és aztán megírná a jelentést.

Nekem most egy barát kell, aki megért. Akadna, tudom, aki elüldögélne egy fiaskó mellett "Hadd őket az anyjukba, beszéljenek, ameddig élhetsz, élj csak, aztán úgyis alászolgája.” Bindea, a segélypénztár felelős, ő tud ilyen demagóg szövegeket; "A jó édes anyjukat, ők talán különbek, csak ezért mert főnökök? Dehogyis, Csak amit ők követnek el, nem kerül napvilágra." /Kis szünet/ Nem ilyen barátra van szükségem. Sok minden történt, akárkinek nem mesélhetem el. Csak olyasvalakinek, mint például Diaconescu a központtól, aki határozottan okosabb mindenkinél. De ő is mit mondana? " Nem alapvető probléma, Mirea elvtárs. Alapvető az, hogy mennyit termelünk, és hogyan tudunk jobb minőséget ter-56