Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/DUFY/ MI REA DUFY PINCÉR DUFY PINCÉR DUFY PINCÉR DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA PINCÉR DUFY MIREA az ötödik fekete hattyú vagyok. Szóval adjak ezer lejt, mi? Ezt akarod? /Előveszi a pénztárcáját/ Add csak. /Mirea ittas nagyképűséggel átad egy bankjegycsomót; ő a retiküljóbe dobja/ Hé, fiú, még egy palackot... /Megjelenik!/ Záróra, kérem. Záróra, mikor az egész világ kinyílik?... Mit bámulsz úgy? ő a barátom. Te is a barátom vagy. Akkor sem lehet. * Dehogynem. Hozz csak egy palackot. Ezer lejt adok érte. Kell? Vagy más kell?... Táncolok egyet itt az asztalon kettőtöknek, jó? Kérem, tessék megmondani a hölgynek... Most velem beszélsz, a hölggyel. Egész nap zárva voltál, mindenkit kiszolgáltál; most nyiss ki a magad számára. Hozz egy palackot, de rögtön. Sőt kettőt. Mirea beleeggyezően bólint; a pincér kimegy /Szép fiú. S egész este ő töltött nekünk. Most majd én töltök neki, hogy érezze jól magát... Mire gondolsz? Én? Az élet re. Megmondjam, mi az élet? Ami átsuhan rajtunk. Ennyi, semmi több. S amin mi átsuhanunk. Nem, az nem. Csak ami rajtunk átmegy. A többi anyag, szemét... Nem igaz. /Megjelenik/ A söntés bezárt, kérem. Odaadom, amit ón vásároltam magamnak, de tessék gyorsan meginni; a milicista már benézett*, és... Oöjjön be ő is. A milicista is barátom. Neki is jólesik, ha egy meztelenül táncoló lányt lát ! Remélem, nem akarod. ».
