Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MI REA/ DUFY MI REA DUFY MI REA DUFY MI REA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA a bonyolult helyzeteket... Most valahogy begörcsölt, talán Dimblea elvtársnő miatt. Talán a többséggel akart tartani, vagy pedig Uica előtt játszotta az ébert... Uica, látom jól, segíteni szeretne rajtam, de most ez váratlanul nehéznek bizonyult. Higyjék el, mindannyian igen derék emberek, még Badicu is. Csakhogy egyik sem akar gyengébbnek látszani a másiknál, mert fél, hogy egyszer megkérdik, miért nem lépett közbe idejében, és akkor őt vonják felelősségre... Elvtársak, a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy soha... /Az előbbiekhez fordul, de azok helyében most Dufy ül egy vendéglői asztalnál/ Mit kell kijelentened? Hogy soha nem jártam itt. Be sem néztem. S mikor akartál, majd nyugdíjas korodban? /Elfintorodik/ Nyugdíjas - rémes egy szó. De neked bizonyára életed legboldogabb napja lesz, mikor nyugdíjba eresztenek, egy szónoklattal bokros érdemeidről. /Kissé sértődötten/ Hát neked, melyik lesz a legboldogabb napod? Ez a mai. Hogyhogy? Csak úgy. Mit jelent az, hogy "csak úgy"? Azt, hogy "csak úgy". Egyszerű. Ennek a logikáját azért nem értem. Tudod, miért? Mert nincs is logikája. Aha . Mert a logikát másoknak találták ki. Azoknak, akik nem tudnak táncolni, mi? /Boldogan megcsókolja/: Persze. Nekünk például nincs rá szükségünk. Ülj rendesen, meglátnak. 43
