Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
MARTA MI REA MARTA MIREA MARTA MIREA MARTA MIREA Mert láttam, hogy Benea is előtted ült, igaz, hogy a szélén. A felesége miatt, mert a posta főnöke és tanácstag is. /Mereven/ Tanácstag én is vagyok... /Sietve/ Persze. Tévedés történt. Láttad, hogy Uica odajött, kezet adott... Igen, de Pausescut maga az első titkár szólította meg a szünetben. Valamit kérdezhetett tőle... Mindenesetre most pár napig figyelj oda. Majd én is érdeklődöm; Vicol elvtársnő megmondja, mi a helyzet. /A hálószoba felé "vonul viszsza"/ Szóval most az erkélyen ültem, néhány bakával, Dufy messze volt tőlem. Nem tudom, jól táncolt-e vagy rosszul, csak azt tudom, hogy élte a táncot. Benne élt, nem látott maga körül semmit. Mintha más anyagból lett volna, mint mi. Csupa mozgás volt. De nem olyan mozgás, ahogy egy vetélő jár, egy gépalkatrész; ez más volt. Egészen feloldódott, elveszett benne... hogy mondjam, átlényegült. Nem mint a szerelemben. Ez több volt annál. Szerelem mindenkivel, vagy senkivel, vagy hattyú-nővéreivel, akikkel együtt táncolt, vagy valakivel önmaga fölött, aki hívta, egyre csak hívta . Hirtelen úgy éreztem, eltörpülök emellett a valaki mellett. Semmivé leszek a százasaimmal, a whiskysüvegeimmel, igazgatói mivoltommal együtt. Ez volt a kritikus pillanat, elvtársak. Engedtem, hogy fölém kerekedjék... A tapsra tértem magamhoz. Meg arra, hogy a bakák lökdösik egymást; hogy tetszik ez a lány? Hát amaz? Megértem, a kaszárnya kiéheztette őket, s egy csókolózó pár ült a közelben. A fiút is-39
