Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MIREA/ PROFESSZOR MI REA PROFESSZOR MI REA PROFESSZOR MI REA PROFESSZOR MI REA POCRÓVÁN MIREA HORTENSIA POCRÓVÁN MIREA POCRÓVÁN HORTENSIA MIREA HORTENSIA MIREA POCRÓVÁN HORTENSIA egyszer... /Kopognak, Mirea ajtót nyit; a profe99zor jön, kezében virágcsokor/ Ó, boc9ánat, igazgató úr... Azt hittem, megjött az elvtáranő. /Elképedve/ Nem, profe99zor úr. Nem jött meg. Hangokat hallottam, és... Örültem, hogy végre női hangot. /Útját állja/ Pocrovan tanárnő volt. /Meghajol Hortensia felé/ Örvendek... Azt hittem, Marta elvtársnő. Annál is inkább, mert láttam, illetve éreztem, hogy isznak is... Nem, professzor úr. Tévedett. Mindenesetre nagyon kedves. /Igyekszik kituszkolni/ Ó, csak szerettem volna elsőnek üdvözölni... Köszönöm, Nagyon kedves. /Sikerül kiraknia/ Tudd meg, mi is azért jöttünk, hogy halljunk valamit Martáról. Hogy van? Tegnap mintha jobban lett volna. /Fogja a tálcát, amellyel Dufy járkált; megtörli, helyre teszi./ Bárcsak már hamar hazajöhetne. Innen i9 hiányzik a gazdasszony. Tényleg, Vasile, hogy boldogulsz? Ahogy tudok. Ebben a a rendkívüli helyzetben azt javaslom, hogy ameddig mi beszélgetünk, kérjük meg Hortensiát, csináljon egy kis rendet. Én is*épp ajánlkozni akartam. Nem, kérlek. Igazán ne... Miért ne? Elég régi barátok vagyunk... S tudom jól mindennek a helyét, ne aggódj. Nem, köszönöm, ez az én dolgom. Hát szóval a Tit ügyét oldjuk meg barátilag, de a te problémádat... Remélem te nem tartasz minket "riadt krumplival tele zsákoknak" - honnan is szedhet efféle marhaságokat? 33
