Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MI REA/ POCROVAN MIREA POCROVAN HORTENSIA MIREA POCROVAN HORTENSIA POCROVAN MIREA POCROVAN MIREA POCROVAN MIREA nincs takarítónő, magam akartam suttyomban feltörölni, de akkor beállított Pocrovan a feleségével, /Pocrovan é9 Hortensia jön/ Szervusz, öreg. Hát mi volt itt nálatok, hogy olyan 9zag van, mint egy szeszgyárban? Ne mondd, hogy nem tőled jön; látszik a lépcsőn. Megint ez a hóhányó Tit, mi? Igen... /A feleségének/ Ugye megmondtam? Kész, nincs mit kezdeni vele. Pedig azt hittem, összeszedi magát. Oól indult. Neeem, fiam, és megmondtam, hogy nem lesz belőle ember. Csak játssza hogy beilleszkedett, s közben hol a fivéréből uz gúnyt, hol belőlünk. Belőletek? Hogyhogy? Megmondjuk neki? Meg hát. Tudja meg, mi a helyzet, és intézkedjék... Neeem, fiam, a Marta helyében én többet be nem engedném a házamba. Beengedni muszáj, mert nem tehetsz mást, de minek még itatni is, amikor ugyi9 részeg? Ezzel csak ártasz neki, inkább magyaráznád meg. .. Hányadszor, Niki? Szóval, mi történt? Nézd ezt a ... Hol van az a cédula, drágám? /Hortensia egy papirt vesz elő a retiküljóből/ Na nézd meg, mit tett ki az ajtódra. Hogyhogy kitette? Úgy, hogy ki ragasztót ta. Biztosan tréfából. Olvasd... Olvasd fennhangon. "Riadt krumplival tele zsákok, laposak, mint az elfolyt záptojás, vak9i szemetek nem lát napvilágot..." Hagyd abba. Elfog a hányinger. "... beszédetek varangy-karattyolás, gondolni kész gyomormosás..." HORTENSIA MIREA Rátok
