Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
MI REA DUFY MI REA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY Nevetni fog; szófukar vagyok. Hiába. Szavak nélkül súlytalan, amilyen csak tánc közben kellene hogy legyen. Görcsösen belefogózik a 9zavakba, mint holmi mankóba, 9 ha nincsenek kéznél, oda az egyensúlya... Egészségére. /i9zik/ "Az az érzésem"... Pfuj. S tudja, miért mondta ezt? Hogy sorompót engedjen közénk. Hogy távol tartson. Nem tetszem, ugye?... Nem baj. De fizetni fizet, mi? /zavartan/ Magától értetődik. Fenomenális. Emlékszem valakire, aki ugyanezt mondta: "Magától értetődik" - pedig nem értett semmit. /Kezd becsipni/ De hogy i9 értett volna? Mikor még minden olyan fri99, mint kezdetben... S akkor jön ez a "magától értetődik"... "persze"... "nyilvánvalóan"... Hogy hivnak? Va9ile. Szóval Silica... Mit nézel úgy? Én nem tartalak távol magamtól. Nekem tetszel. Egyszer volt egy barátom, Silica, az operában, de kampec. /értetlenül/ Hogyhogy? Mint ez a Vladut i9, akitől jövök... é9 aki miatt iszom... Ki az? Atlaszc9igolya-spondilózi9; hallottál már ilyet? Huszonnyolc éves korban már várja a gödör... Azért mondom, hogy huszonöt évesen be kell zárni a boltot. A legjobb megoldás. Kollégái...? Rettenetes volt. Egyre röhögött szegény. Röhögött, 9 közben nyögött. Volt vele egy csaj, Lina, munkáslány; úgy nézett rám, hogy... Mi az, mondom, azt hiszed, én készítettem ki? Nem is emlékszem, hogy vele lettem volna, hacsak nem valami piáláskor, mikor már mindegy. S persze még Boscu előtt. 24
