Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
MIREA Nyugodt lehetsz. Felelek érte. S ha nem válik be, május-júniusban elküldöm megint felvételizni. Csak addig, tudod. Kell neki is egy kis idő. POCROVAN No meg egy kis pénz. MIREA Igen. Elég nehezen élnek. Néha eszembe is jut, hogy nekem kellene nevelnem a fiút, szakmát adnom a kezébe,- úgy sincs gyermekünk... Lehet, hogy Martának is jót tenne. POCROVAN Ő szeret áldozatokat vállalni, akárcsak az enyém. Mi tagadás, Vasile, igen derék fehérnóp^ind a kettő, és Hortensia sokat tanjult Martától. MIREA Ugyan már ... POCROVAN Nem,nem; ez az igazság. Hát persze Marta idősebb is nála vagy tiz évvel; hiszen nálad is idősebb valamivel, sosem titkolta. Rendkivül korrekt ember. Igazi kommunista, mondhatnánk. MIREA /meglepetten, kissé feszólyezetten / Igen, szóval... De hát nem erről beszélgettünk. POCROVAN /mosolyogva/ Na és? Egyetlen alkalmat sem szabad elmulasztani, ha dicsérhetünk valakit, aki ráadásul beteg is szegény... Kérlek, add át legjobb kívánságainkat. MIREA Köszönöm, Niki. Kérlek én is, üdvözöld nevemben Hortensiát. POCROVAN /mosolyogva/ Csak legyen mikor. Mi esténként, amennyi probléma felgyűlik nap közben... Neked legalább van egy kis szabad időd. Eljársz egy-egy előadásra, az operába. MIREA Az operába? POCROVAN Miért, nem voltál? Valaki mondta, hogy az este ott látott, de hát persze tévedhetett. MIREA /kis szünet után/ Ott voltam. Tudod, olyan fáradt voltam és levert... POCROVAN /aggodalmasan/ Levert? MIREA Szóval... mondjuk a fáradtságtól. Megvan az okom rá, nem? POCROVAN Persze. 11
