Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/HORTENSIA/ MI REA HORTENSIA MI REA törvényes eljárás. Dutyiba vele, ha részeg voltl... A képet viszont mégsem vihetem haza. Sem máshova, ahol kompromittálna. De nem is semmisíthetem meg; kultúrkincs... Itt hagynám néhány napig... A szerencsétlen! Halt volna meg, ne hozott volna ilyen helyzetbe! De mégis kedves tőle, hogy rád gondol, mielőtt... nyoma veszne. /A könnyeivel küszködve/ Nem bánom, vesszen nyoma! Veszett volna azelőtt, hogy megismerkedtünk! Hogy modellt ültem neki! Hogy hallgattam a hazugságait, mennyire sze... Neeem, fiam, az ilyen ember nem is járhat szabadlábon; csak berúg és elgázol... /Sirva/ Hála istennek, az én életem folttatlan, tiszta; te tudod, Vasile... /Nyakába borulva sir/ /Miután Hortensia eltűnt/ Megfürdetett a könnyeiben, szegény... Rá kellett jönnöm, hogy még mindig szereti. Csak magába fojtja. S ettől lassan megfullad. Szaladtam megkeresni Du.fyt a függöny mögött, de már nem volt ott. Mit gondolhatott? Hogy még egy szeretőm van? Nem várta meg a végét, biztosan elszaladt, hogy ne lássa, s mo9t sír valahol... vagy iszik... vagy éppenséggel... Nem! Nem akarom! Szeretem, s azt akarom, hogy ezt tudja ő is és mindenki! /Kiáltva/ Szeretem őszintén és mélyen; szeretem benne mindazt, amit nem volt időm szeretni, ameddig tanultam, tülekedtem, törtettem, hogy felemelkedjek! Szeretem, ahogy szeretnem kellet volna, minden felgyűlt szenvedélyemmel! Szeretem Dufyt! Szeretem Dufyt! /Minden lámpa kigyul a tárgyaló asztalnál ott ül a bizottság/ /Rémülten, elsápadva/; Nem! Nem! Nem! Nem! /Kiszalad a nézőtéren keresztül/ Függöny 54
