Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/BLASIU/ PROFESSZOR MIREA PROFESSZOR MIREA PROFESSZOR MIREA PROFESSZOR MIREA PROFESSZOR DUFY PROFESSZOR DUFY MIREA ajtót nyit; a professzor áll a küszöbön, kezében virágcsokor/ Ó, bocsánat, igazgató úr... Azt hittem, megjött az elvtársnő. Nem, professzor úr. Még nem jött meg. Hangokat hallottam, kocsi állt meg... Rokonaim érkeztek. Értem. /Belép/ Tit, az öcsém; őt ismeri. Az unokaöcsém... Az öcsém menyasszonya. Ó, elnézést kérek a zavarásért. Átnyújthatom akkor ezt a virágot a kisasszonynak? /Meghajol/ Hódolatom. Egy kedves nő egész ház ékessége... /A rivaldánál, miközben a jelenet tovább megy/ Dufy úgy viselkedett, mint egy hercegnő. Előkelőén meghajolt, átvette a virágot, és méltóságteljes léptekkel indult, hogy vázába tegye. Hol tanult így mozogni? Tanítják ezt a balet t iskolában? Nem érdemiek ekkora megbecsülést ; ez a váza legalább négyezer lejbe került.../Kezet csókol Dufynäk/ Ó, elnézést kérem, kisasszony. Mikor először láttam, azt hittem, munkáslány. Sajnálom, Hattyú vagyok. /Elragadtatottan/ Milyen szellemes! És mielőtt szárnyra kelek, megjutalmazom. /Újabb nyakkendőt szed elő/ Ez az öné. Emlékbe. /Mindannyian eltűnnek/ /Visszamegy a fotelhez, leül/ Ezután kezdtek bonyólodni a dolgok. Blasiu egyelőre nálunk lakott, és a professzor örökké Dufyt leste; csak délelőtt találkozhattunk, elvtársak, munkaidőben, mikor a legkisebb volt a kockázat. Ő ellógott a próbákról, ón szolgálati ügyben kimentem a városba és hazaszaladtam... Hogy, hogy nem,itt járt be az első emeleti 51
