Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
DUFY Először, hogy "Dufy kisasszony". Ezt ma már d portás sem mondja. Falra hányt borsó. MIREA /félre.mintegy a bizottságnak/: Gondoltam, nem indokolt, hogy "e lvt ár snői"-ne k szólítsam. DUFY S hogy mondta, teremtőm... MIREA Hogy mondtam? DUFY Atyásan, kenetesen. Mint egy pap. S aztán az, hogy "Nemigen vigyázok magamra"... MIREA Abban mi a nevetnivaló? DUFY "Nemigen vigyázok", fenomenális... Hát hogy vigyázzak? Nem elég, hogy mozgok? Táncolok? MIREA S a harmadik? DUFY Mi is volt? Várjón,megvan ; "az az érzésem"... Ez volt a teteje az egésznek. MIREA Miért ? DUFY Mert üres frázis. "Az az érzésem"; ilyesmit az mond, aki nem akar egyenesen beszélni - vagy aki odavan a gyönyörűségtől, ha beszélhet. Maga is ilyen alak? Mert akkor értem. MIREA Én viszont nem. DUFY Hogyhogy nem? Nem látott még olyanokat, akik ha egyszer elkezdenek beszélni, aztán csak mondják a magukét, nem mintha értelme lenne, hanem mert nekik úgy tetszik, hogy minél több szósszal traktálják a hallgatóságot? Ez is olyan féle gyönyörűséget okoz, mint a tánc, csak jóval kisebbet. S valamilyen gyönyörűséghez joga van mindenkinek. Aki nem táncol, legalább okos legyen... vagy legalább dumáljon.. MIREA Hm. DUFY Azt gondolja, akik a gyűléseken jártatják a szájukat, nem élvezik? Főleg ha szapulhatnak valakit. Egy nőt. Egy nőt és egy férfit. Ha táncolnának, erre nem lenne szükség. Mindent meg lehetne oldani. MIREA Engem is ilyen szájhősnek néz? DUFY Lássam csak... /Szemügyre veszi/ Igen. 23
