Breginszkij, Emil: A szoba (Vígjáték két részben) - Drámák baráti országokból 2. (Budapest, 1985)
LUDMILLA Már megint kiabál... Azért, nehogy azt higgye rólam, hogy nebántsvirág vagyok. A férfiak ki nem állhatják az ilyet. LOHOV így aztán joggal gondolja, hogy mica oda... LUDMILLA Na, most miért harapta el? Tessék, mondja ki nyugodtan, igen divatos szó! LOHOV Kurva! LUDMILLA Köszönöm, Előadás után a saját kocsiján vitt haza. Az úton a kresz-szabályokkal volt elfoglalva, keze a kormányon volt és nem a térdemen. Nem hivott be magához egy italra, viszont meghívott, hogy utazzam el három napra Leningrádba. LOHOV Sehova sem utazol! LUDMILLA Akkor vegyen feleségül, Lohov elvtárs. Ha nem tudná, szeretem magát, öregúr! LOHOV /szomorúan/ Hozzád képest valóban öregúr vagyok, túl az ötödik ikszen. De feleségem van. S nincs gyerekünk. És én nemcsak téged szeretlek, hanem őt is. Bizony, ő is túl van már az ikszedik ikszen. Ha lennének gyerekeink, az más lenne, de igy, hogyan hagyjam ott egyedül, öregen, most dobjam el... LUDMILLA Maga olyan nagylelkű, hogy az már 44
