Breginszkij, Emil: A szoba (Vígjáték két részben) - Drámák baráti országokból 2. (Budapest, 1985)

LUDMILLA /izgatott lesz/ Ó, én tudtam, hogy

megjön... előbb vagy utóbb. Hiába dumált Liza; mi kétten, Jelena meg én,

mi mindig megértettünk téged, hisz ml egyek vagyunk.

GALINA SZTYEPANOVNA Bizony, titeket ásó-kapa sem választ

el egymástól.

LUDMILLA Jaj* mutasd be! /előrelép/

ALBINA /élesen suttog/ Stop! Most#., most

alszik!

LUDMILLA /automatikusan lehalkítja a hangját/

Csak távolról nézném meg, csak egy

pillanatra.•.

ALBINA Ne, amikor alszik, nem olyan előnyös

#..De feltétlenül beviszem a mi kis

hiva talunkba•

LUDMILLA Figyelj, és miért visel sárcipőt?

ALBINA Na mit gondolsz? Érzékeny a lába,

azért,

GALINA SZTYEPANOVNA Már olyan régen láttam sárcipőt!

Nézzétek csak, milyen puha, bolyhos a belseje, békebeli darab. Az uram is épp ilyet hordott,.,

LUDMILLA /epésen/ Melyik? /Elmegy/

GALINA SZTYEPANOVNA /rá se hederit a megjegyzésre/ És ő,

illetve ők, tényleg alszanak? Mind a

kettő?

31