Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
akar. Jó a kávé? Legalább az legyen jó... Nem gondolod, hogy most már történni kéne valaminek? Jó, tudom, mit akarsz mondani. Persze, hogy izé vagyok, na, hogy hívják, pesszimista. Szegény anyám mindig azt mondta: „így nem jutsz egyről kettőre"... A héten még nem fizettük ki a lakbért... Nem is tudom, hogy fogjuk kihúzni a hónap végéig. Csak a csoda segíthet rajtunk... Ez a kétszersült is milyen! Az a rohadt kínai, ráadásul biztos többet számolt... (A férj föláll és kimegy. A Szomszédasszony fölmegy a lépcsőn és bemegy a Lányhoz.) 2. SZOMSZÉDASSZONY — Szabad? Én vagyok az! Mi újság, drágám? Hogy aludtál? Én pocsékul! Le se húnytam a szemem... (A Szomszédaszszony szobája sötét lesz.) LÁNY - Junito jobban van? SZOMSZÉDASSZONY — Jobban? Engem tesz beteggé az az átkozott kölyök. Szörnyű egy alak. Most például azt a nyomorult jelmezt vette a fejébe. Tegnap egész nap nem hagyott békét vele. Gondolhatod, hogy pont ez hiányzik most nekem, amikor ennyire le vagyok égve... Na mindegy, szóval, tegnap addig nem hagyott nyugton, míg meg nem ígértem neki, hogy varrók neki jelmezt ma délutánra. Szívtelenek a gyerekek, én mondom neked... Csak magukra gondolnak... Most mondd meg, mit csináljak? (Leül az ágyra) A férjemnek nincs munkája. A kikötőben hol van munka, hol nincs. Nem is tudom, mi lesz velünk. Jó kis matrac! (Szünet) Tegnap vettem egy kínai lottót, de nem mondtam meg neki. Tudod, mit húztak ki? „Apáca, a háztetőn."...Melyik szám lehet ez? LÁNY — Fogalmam sincs. „Apáca a háztetőn"? SZOMSZÉDASSZONY — Na mindegy, nem érdekes. Én csak úgy találomra választom a számokat. A fontos az, hogy játsszak. Aztán vagy nyer az ember, vagy nem. LÁNY — (Abbahagyja a ter égetést, megtör li a kezét és leül a Szomszédaszszony mellé.) Isten nem bottal ver. 48
