Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

MARTEL — Nem tudom, miről beszélsz.

ALICIA — Ma van tizenöt éve, hogy jegyben járunk!

MARTEL - Ne haragudj. Elfeledkeztem róla.

ALICIA - (Hirtelen cinikus lesz) Bizonyám, barátocskám, ma van a jegyességünk évfordulója.

(Az óra hetet üt Martel előveszi az óráját a mellényzsebből, ellenőrzi az időt és közben merően Aliciát nézi.)

ALICIA - Éhes vagy?

MARTEL-Természetesen. Amióta csak ismerjük egymást, mindig pont hétkor vacsoráztunk. Ma meg, ahogy elnézem, még az asztal sincs megterítve... Nem tudom, miért kell ezt megváltoztatni.

ALICIA — Ez igaz... A szokás hatalma.

MARTEL - Miért, mit gondolsz, mi lenne nélküle?

ALICIA - És nálunk az a szokás, hogy hétfőn és csütörtökön eljössz.

MARTEL - Hétfőn és csütörtökön.

ALICIA — Csütörtökön és hétfőn.

MARTEL — Csütörtökön és hétfőn.

ALICIA - (Izgatottan) Hát ma véget vetünk ennek a szokásnak!

MARTEL - (Gúnyosan) Mit akarsz ezzel mondani? Tudod, hogy nem szeretem a nagy szavakat.

ALICIA — (Föl-alá járkál) Tisztázni akarom a helyzetet.

MARTEL — És evés közben nem lehetne tisztázni? Kinyithatnánk azt az üveg bort, amit a múltkor hoztam. Kellemesebb lenne.

ALICIA - (Megáll) Iszonyatos lenne, ha teli szájjal döntenénk az életemről. Ne félj, kinyitjuk majd azt az üveget... hogy megünnepeljük a kezdetet vagy a véget.

MARTEL — (Nyugodtan) Már hetek óta minden olyan rendben ment. Már azt hittem, túl vagy ezen a krízisen.

ALICIA - Azt hiszed, én is egy mániákus vénasszony vagyok, mint a nővérem? Csak persze más a mániám. De egyébként osz-posz ugyanaz, igaz? (Szünet) Hát ide hallgass. Férjhez kell mennem. Szörnyű, hogy nekem kell ezt kimondanom, de nem tudok tovább várni.

MARTEL - Mindig ugyanaz a nóta. (Szünet) Meg kellett volna várnod, hogy én mondjam először.

36