Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
EUGENIA — Beszéljünk külön-külön. EULALIA - A cselédnek a konyhában a helye. EUGENIA - Elég a dajkamesékből. EULALIA - Ne vesse el a súlykot, Eugenia. AMELIA - Ma este nem fog vacsorázni. EULALIA — Meg fog dögleni az unalomtól. AMELIA — Meg az éhségtől! EUGENIA - (A Nyomozónak) Az úr sose kelt föl az ágyból. A kertész viselte gondját. EULALIA - Bajkeverő! AMELIA — Méregkeverő! NYOMOZÓ — Szóval a kertész viselte gondját. Szedett valamilyen gyógyszert a férje? EULALIA — Tejet ivott. AMELIA - Gyomorfekélye volt. EUGENIA - Ekkora fekélye volt. NYOMOZÓ — (Erősködve) És mondja csak, nem szedett valamilyen gyógyszert, cseppeket? AMELIA - Jaj, drágám, nem emlékszel, hogy valami cseppeket kellett szednie? EULALIA — Néha. De nem volt hajlandó bevenni. Nem szerette a gyógyszereket. NYOMOZÓ — (Fenyegetően) Ki adta be neki a cseppeket? EULALIA - (Hirtelen elhatározással) Én! NYOMOZÓ - Ne akarjon eltiltkolni előlem semmit, asszonyom. Egy perccel ezelőtt a cseléd azt mondta, hogy a kertész viselte gondját, és maga nem szólt rá semmit. EULALIA — Engem nem érdekel, hogy mit beszélnek a cselédek. AMELIA - Nézze, nyomozó úr, a kertész... EULALIA — Nagyon jóban volt a férjemmel. Fernando szeretett elbeszélgetni vele a virágokról, magokról, ültetésről... EUGENIA — A kertész elviselhetetlen alak, és ráadásul dadog. EULALIA — Volt, amikor Amelia adta be neki a csöppeket. NYOMOZÓ - Képtelenség! 22
