Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

NYOMOZÓ - (Idegesen) Ne akadályozza a nyomozást. Vagy talán félre akar vezetni? Az igazságszolgáltatás, az igazságszolgáltatás, maga mondta. És így is van! Én pedig a nyomozó vagyok! (Szünet. Nyűgöd tabban) Hogy lehet az, hogy maga nem tudja, hogy a cseléd és a kertész jóban vannak-e?

EULALIA — Nem foglalkozom a cselédek magánéletével. Ők a konyhában, én meg a szalonban.

NYOMOZÓ - (Leül) Eulalia asszony, az igazságszolgáltatásnak megvannak a maga módszerei. A kihallgatások pontosan ki vannak kalkulálva, meg vannak komponálva. A huszonnyolcféle esetre huszonnyolcféle kérdőívünk van! És ami a legfontosabb: figyelni és hallgatni. Hallott már a luyanói bűntényről? Tud annak a kínainak az esetéről, akit felnégyelve találtak meg a havannai móló hullámtörőjénél? Egy telefonfülkében felejtett hajszál alapján találtuk meg a gyilkost. Nem hallott még az áruló cigarettacsikkről? A bűnöst egy cigarettacsikk vagy egy fogpiszkáló alapján lehet megtalálni. Át kell néznem a noteszomat. Itt van benne a bűnös. Az igazság nem mindig egy kút mélyén van. Nézzük csak.

BULALIA- (A legyezőt a noteszre rakva félbeszkítja őt) Megtanítsam kanasztázni?

NYOMOZÓ — Túl bonyolult játék.

EULALIA — Maga téved, nagyon is egyszerű.

NYOMOZÓ - Nem szeretem a szerencsejátékokat.

EULALIA - Maga téved, ez egy elég szerencsétlen játék.

NYOMOZÓ — (Gúnyos) Mondja, maga őrült?

EULALIA — Maga téved, épeszű vagyok.

NYOMOZÓ — Végre tudok valamit! Szóval épeszű!

EULALIA — Igenis. Őrült vagyok! (Ünnepélyes) Ez az ellentmondások pillanata!

(Bejön Amelia, sárga vagy kék fátyolszövetbe van burkolva. Egyik kézé r fölemelve groteszk balett-pózban jön. Zene. Megáll.)

AMELIA — Én vagyok az álomnő! (Kimegy)

EULALIA - Tudja, hogy Tacitust szoktam olvasni?

NYOMOZÓ - Nem tudtam.

17