Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
AMELIA - Nyomozó úr, maga szerint nem dögunalmas minden? NYOMOZÓ - Ugyan, dehogy! EULALIA - Magának minden napra jut egy bűnesete? NYOMOZÓ — Majdnem minden napra. Manapság sokat ölnek az emberek. AMELIA — Hát akkor már az is unalmas. NYOMOZÓ — Nehogy azt higyje. Nem minden bűnügy egyforma ám. AMELIA - Viszont a halál mindig egyforma. NYOMOZÓ - Csakhogy mindig más formát ölt. EULALIA — Maga egy formalista? AMELIA — (Ünnepélyesen) A forma az forma. NYOMOZÓ — Minden bűntényben van valami érdekesség, valami egyéni. EULALIA - A halottaknak mindig tátva van a szája. AMELIA-Meghízott a kertész. Lehet, hogy rájár az ételünkre? Ez a ház tele van tolvajokkal! NYOMOZÓ — (Nevet) Tessék, máris itt van egy egyedi eset, méghozzá a formája miatt egyedi. AMELIA - De attól még a kertész ugyanaz marad. EULALIA - Tavaly is meghízott ilyentájban, emlékszel, Amelia? AMELIA — Minden évben meghízik ilyentájban. NYOMOZÓ — Lehet, hogy a példám nem volt valami szerencsés, azonban tapasztalatom szerint... AMELIA — A forma az forma. EULALIA - Asztmám van. AMELIA — Milyen szépek a rózsáim! EULALIA — Látja? A rózsák szépek, én asztmás vagyok, maga pedig nyomozó; az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. NYOMOZÓ - Nem értek egyet önnel. Különböző dolgokról van szó. Nem szabad összekeverni őket. Maga például nem rózsa. AMELIA — (Gyorsan) A nővérem nagyon szép volt. NYOMOZÓ — (Folytatja a gondolatot) ...a rózsák nem asztmatikusak. EULALIA - (Gyorsan) A kertész azt állítja, hogy a rózsáink asztmásak. Nagyon jót tesz nekik a nap... NYOMOZÓ — (Folytatja a gondolatot) ...én nyomozó vagyok, maga pedig nem az. 13
