Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

Két szint, melyet csigalépcső köt össze. A fölső szint van megvilágítva: ez a lány szobája, mely egyben konyha, nappali és hálószoba is. Hátul félkör alakú korlát, mely egy balkón képzetét kelti. Vörösszinű kis tűzhely. A falon csillogó edények lógnak. Mandarinszínű mosdóállvány. A lámpán sárga kis papírbúra. Az asztalon viaszosvászon terítő. Fésülködőasztal ovális tükörrel, az asztalon aluminiumkancsó. Az ágyon kockás terítő. Cserepes növények. Ruhaszárítókötél szeli át a szobát. A Lány harisnyát, kendőt, stb. mos a lavórban. Mintás kartonruhában van, a haja összefogva. Fiatal nő maszkja. Énekelget, a dalok a magányról szólnak. Odamegy a toalettasztalhoz, fogja a kancsót és vizet önt a lavórba, majd újra mosni kezd. A kancsót a földön hagyja. Teríteni kezdi a ruhát.

Kivilágosodik az alsó szint: ez a Szomszédasszony szobája. Ugyanolyan, mint a Lányé, ugyanazok a bútorok, ugyanazok a tárgyak, csak öregebbek és piszkosabbak. Ugyanazok a cserepek, ugyanazokkal a növényekkel, csak a növények hervadtak, kókadtak. A szobában a Szomszédasszony van a férjével, aki majd az Ügynök is lesz. Maszkot viselnek. A Szomszédasszony idősebb, kövér nő. Szenved attól, ahogy él. A férfin kék overáll van. Reggeliznek. Szombat van.

1.

SZOMSZÉDASSZONY — Nem élet ez, én mondom neked. Sose lehet tudni, hogy kapsz-e munkát vagy nem kapsz munkát. Elmész ma? (A férj bólint) Az még csak hagyján, hogy minden nap elmegy az az ember dolgozni, de hogy minden nap elmenjen és ne találjon munkát... Jó, tudom. Néha akad valami. Ha órákat állsz sorba... Juanito meg jelmezt

47