Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
mi marad nekünk? Eljössz hétfőn és csütörtökön, megvacsorázunk és kártyázunk. Azelőtt el is járogattunk, de már azt sem, túl kockázatos. Megláthat minket, igaz? (Csönd. Martel odaül Alicia mellé a pamlagra. Az behúnyja a szemét és hirtelen megfogja Martel kezét. Valaki elmegy az ablak alatt és az „Igaz, hogy elhagytál..." kezdetű slágert énekli.) ALICIA — (Továbbra is behunyt szemmel) Mitől lett ilyen bonyolult minden? Miért hagytál el. Martel? Olyan szép? MARTEL - Te ezerszer szebb vagy... ALICIA - Voltam... Már tönkrementem. Mi tetszett benne? MARTEL — Nem tudom. Alicia. ALICIA — De miért. Martel, miért? Nem volt jogod megcsalni engem, és még kevésbé volt jogod azt várni, hogy utána megbocsássak. El kellett volna hagynod engem. És őt elvenni feleségül. Ő is biztos azt várja. Hány gyereked van tőle? MARTEL — Kettő. Kérlek, Alicia... Megígérted... ALICIA — A kezed még fiatal... Ez az egyetlen testrészed, ami hű maradt hozzám. A többi... Megértem. Nekünk nem sikerült, nem tudjuk, miért, de nem sikerült. Biztos, hogy őt is elvitted az Enramadas utcába sétálni, kirakatot nézegetni... Ugye? És soha többet nem jártam arra. Emlékszel? A Mars-ligetbe mentünk. Miért nem találtál ki más programot vele? Hogy lehetsz ilyen érzéketlen! A könnyebbik megoldást választottad. Miért nem tűnt el akkor minden, minden, amit akkor láttunk, miért nem szűnt meg minden, amikor vele mentél arra? MARTEL - Ne kínozzuk egymást. ALICIA - Lelkiismeretfurdalásod van? MARTEL — (Hirtelen őszinte lesz) Alicia, drágám, bocsáss meg! ALICIA — Sose bocsátók meg. Mindenhová elvitted, ahol együtt jártunk. MARTEL — Esküszöm... ALICIA - Nincs már semmink, ami csak a miénk, igaz? De nekem még megvan az az arckép, amit az a fiú vágott ki ollóval egyik délután a Mars-ligetben... Nem fogok megbocsátani! MARTEL — Szeretlek. ALICIA - Vele van, de engem szeret. (Szünet) Sose szabadulsz meg tőle. 40
