Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

arccal leül.) Bocsásson meg. Most nem tudok magával foglalkozni. Meglesz a bűnös!

(A Nyomozó gondterhelten csóválja a fejét, és leül. Átnézi a noteszát Bejön Amelia és Eulalia, leülnek Eugenia mellé a díványra. Egymás közt pusmognak. A színpad lassan sötétedni kezd.)

AMELIA — Lefelé növök.

EULALIA - Mindannyian lefelé növünk.

EUGENIA - Élni annyi, mint lefelé nőni.

EULALIA — Éhes vagyok, f.Himbálni kezdi magát a díványon)

AMELIA — Nézz csak rám, Eulalia.

EULALIA —(!Abbahagyja a himbálózást és ránéz) Egy légy van az orrodon. AMELIA - Az én arcomat látom a te arcodban. Nézd meg, Eugenia. EUGENIA - Az én arcomat látom a te arcodban.

EULALIA - Egy légy van az orrodon. (Himbálódzik)

EUGENIA — Sok légy van ebben a házban (Himbálódzik)

AMELIA — Szerintem kezdünk rohadni.

EUGENIA - Eulalia, hol van az arcod?

EULALIA — Lehet, hogy ott maradt a tükörben.

AMELIA - Nagyon szép ember a kertész.

EUGENIA — Nem fog rajta az idő.

EULALIA — El vagyunk veszve.

EUGENIA - Rácsokat raknak az ablakokra meg az ajtókra.

AMELIA - Tegnap fölfedeztem egy ráncot a bal szemem alatt.

EULALIA — Nagyon jól nézel ki.

EUGENIA — A korodhoz képest.

EULALIA - Vén satrafa.

AMELIA - A kertész nem öregszik.

EULALIA - Számunkra már nem terem gyümölcs.

EUGENIA — Vajon boldog ember a kertész?

AMELIA — A szépség mindig kicsivel több, mint szépség.

EULALIA — A szépség maga a hiány. (Szünet. A színpad sötét)

EUGENIA — (Fölkel, fejgép világítja meg) Megtalálom a láncomat. (Úgy megy, mintha valóban lánc lenne a lábán. Néha megigazítja, mint egy uszályt) Igen, nem kétséges, ez lánc. Egy lánchoz vagyok láncolva.

25