Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Bódán Zsolt: „Bitangja van ennek a leánynak…” Adalékok a megesett lány kérdéséhez a hétfalusi csángók körében
,Bitangja van ennek a leánynak... húzódozhattak tőle, a kiközösítéstől, vagy attól, hogy ne kapna feleséget azonban mégsem kellett tartania.25 Ha volt is olyan lány, aki elutasította ajánlatát, biztos került olyan is, aki elfogadta, különösen, ha módosabb volt a legény. Végső esetben pedig, ha saját falujában nem talált volna megfelelőt, akkor a szomszédos falvakból hozhatott valakit, s nem maradt asszony nélkül.26 Annak ellenére sem, hogy tettének esetleg hosszabb távon kiható anyagi következményei is lehettek, hiszen ha nem vette el a leányt, a legénynek számolnia kellett azzal, hogy annak családja perre viszi a dolgot, s ha bizonyítani tudják az apaságát, akkor tartásdíjat kell fizetnie a gyermek 18 éves koráig.27 A gyermek helyzete A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermeket életének első pillanatától érték hát25 „Kicsit meg voltak jegyezve az ilyen leányok. Meg a férfiak is. Egy nő, amelyik tisztességes volt, az nem ment egy olyan férfihoz. [...] Egy ügyesebb nő nem folytatott vele már, aztán lett...” (F 81) ,Azért csak meg volt jegyezve az a férfi, akár hogy volt, de úgy is megvolt már jegyezve, ennek már bitangja van. Úgy mondták nálunk, hogy bitangja van. Úgyhogy meg volt csak jegyezve ezér a dologén” (F 77) „Volt eset, hogy még jobban szaladtak a lányok utána. Ha ügyes volt a fiú, akkor bizony a lányok mentek. Olyan fiú is volt.” (N 76) 26 „ [Ha nem kapott feleséget] akkor elment a más falúba, a szomszéd faluba s akkor onnan hozott asszonyt. Megnősült oda, vagy odament. Voltak itt ezek a három falú. Össze volt erősen állva ez a három falú. Ha ez nem, akkor ment oda, akkor onnan ide jöttek. Úgyhogy itt erősen össze voltunk vegyülve ezzel a Zajzon, Pürkerec s Tatrang. Tatrang volt a központ.” (F 77) 27 „Hát volt olyan édesapja s nagyapja annak [a legénynek], hogy azt mondta, hogy ha felcsináltad, akkor vedd is el. [Hiába gazdagabb volt] akkor igen... Akkor na, engedték az ilyesmiket, de aztán voltak ilyen nagyfejű férfiak, hogy törvényre kerültek s minden, s kiszabták nekik, hogy 18 évesig, míg felnő, fizesse a gyereket.” (F 81) „Ha egy lánynak gyereke született, akkor azt el kellett, hogy vegye feleségül, hogy elvegye feleségül, s hogyha nem vette el, akkor törvénybe adta a nő, hogy gyermektartást fizessen. Emiatt akkor gyűlölet is került, hogyha nem vette el, s ökrökké baj volt ezekért.” (F 77) „Meg volt olyan eset, hogy a fiú letagadta volna, és nem volt ez a lehetőség, hogy orvosi... rányos megkülönböztetések: a származásnak törvénytelen voltára utalt, hogy — ha csak természetes apja valamilyen oknál fogva nem vette a nevére - anyja nevén anyakönyvezték. A népnyelv az ilyen gyermeket „bitangnak” nevezte Hétfalun, de emellett, a már magában is negatív értékítéletet hordozó kifejezés mellett használatos volt a semlegesebb hangzású „szerelemgyermek” elnevezés is.28 A gyermek helyzetét, sorsának alakulását alapvetően az anyjának a sorsa határozta meg: férjhez tudott-e menni, és ha igen, vihette-e a magával a gyermeket házasságába. Minden változatra került példa. Ha a leánynak nem sikerült senkit találnia, gyakori esetnek számított, hogy a nevelési költségeket előteremtendő városon - Brassóban, Bukaresten - vállalt munkát29, miközben maga a gyermek a nagyszülőkre maradat, ténylegesen az ő kezeik alatt nevelkedett. Abban az esetben is a leány szülei vállalták a gyermek nevelését, ha a leánynak sikerült hogy felfedezzék, hogy tényleg tőle van-e. Ha jószántából elvállalta, akkor igen, de másképpen nem volt. Törvényre mentek, még úgy is történt, hogy a gyermek annyira hasonlított az édesapára, hogy amikor törvénybe mentek, persze még más fiúkat is vittek a férfi, akkor az persze, hogy állította, mint tanú, hogy én is voltam a lánnyal. Annyira hasonlított az édesapára, hogy nem lehetett eltagadni. Hát éppen itt a szomszédba történt. Persze akkor megijedtet az a fiú, hogy nem, nem, nem, én nem voltam. Hát persze akkor már késő volt, mert a törvény előtt...” (N 76) 28 „Úgy mondták, hogy ennek a leánynak bitangja lett, igen azt használták, igen azt a szót. Ügy mondták szerelemgyerek, a másik meg amelyik egy kicsit olyan izébb volt, hogy bitangja lett ennek a leánynak ettől s ettől.” (F 81) „így mondták akkor, hogy bitangja született. Ezt így mondták akkor, szerelemgyerek, vagy így falusiasán, hogy bitangja született.” (N 76) „Falusi népiesen mondták, hogy na bitangja van ennek a leánynak is.” (F 77) 29 „Elment aztán szolgálni így a városra, így a gazdához bészegődött, dolgozott, s a pénzt akkor küldte haza. Elmentek még Bukarestig is, s akkor onnat küldték a pénzt, hogy a szülei neveljék a gyermekit.” (F 77) ,A nagyszülők vállalták és fölnevelték, s a gyereknek az édesanyja az ment munkába. Úgyhogy ez volt. Hogyha voltak jó szülei a lánynak, akkor nem volt olyan nagy probléma. Hogy kapott ő szemrehányást a szüleitől, az biztos, de a gyerek azt nem is érezte meg.” (N 76) TÖRTÉNELEM t ISTORIE l HISTORY 231
