Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Róth András Lajos: Ne utáld az aranyat azért, mert szurkos erszényben vagyon (Menda graviora sic corrigenda)
fióth András Lajos prédikációs könyve valóban annyira gyenge nyomással jelent meg, hogy az olvasókkal is tudatták . a bötüknek elkopása miatt nem mindenütt látszik meg az a, e, l, r." 72 Czeglédi István 1663-ban rója fel hibaként az elmosódott betűket. Amint írja: „meg kell vallanom a betűnek homályos volta miatt néhol estek egy s két betűben való fogyatkozások, de kérlek kegyes olvasó! Ne vesd meg azért a dolgot. Ne utáld meg az aranyat, azért, mert szurkos erszényben vagyon. Talám Isten engedi, hogy a Prédikációkhoz, szemeket szebben gyönyörködtető typusokat találok. ”73 74 (1. kép) Kitetszik, hogy tőle kölcsönöztük írásunk címét is. Schwartz János frankfurti nyomdász 1722-ben bevallja, hogy ,yAz elsőbb árkosokban az i betű körül nem voltunk eléggé vigyázok: az ö és ü betűknek is a pontocskáik, azoknak alkalmatlan váltok miatt nem mindenütt látszanak elég világoson."1'' Persze akadt olyasvalaki is, aki a saját szemének sem hitt, de mások éleslátásában igen. „Osztán nem oly homályos, hogy az kinek jó két látó szemei vadnak, el ne olvashatnaí” írja Köleséri Sámuel 1673-ban.75 A nyomtatáshoz szükséges betűmennyiség szűkös volta is okozhatott gondot. Ezen utóbbira gondol Szenei Kertész Ábrahám, amikor hibáit próbálja magyarázni: „Sietvén más munkára, melyet ugyanezen betűvel kellett nyomtatnunk, estek e könyvben16 aprólék fogyatkozásoké' Pázmány Péter 1605-ben szintén a betűk hiányára hivatkozik: „Némely bötűk fogyatkozása lön oka, hogy az oe, ue, k, sz helyébe eo, ü vagy eu c főképpen a szók végén ß vette a nyomtató."11 V. Ecsedy Judit, Az eperjesi nyomdászat kezdetei című írásában említi Andreas Horváth, Disputatio adversus pontificios de Scripturae Sacrae Veteris Testamenti canone... című, Eperjesen 1656-ban megjelent műve kapcsán Thomas Scholtz nyomdászt, aki a hibák mentségéül azt hozza fel, hogy „ hiányoznak bizonyos ékezetes betűk és a görög szavakat sem tudták görög betűkkel nyomtatni, mert ezek hiányoznak a tipográfiából. Mentségül felhozza, hogy a tipográfia csak nemrég létesült."19. Itt jegyezzük meg, hogy a görög betűkkel ma is gondunk van. Az Irodalomtörténet című folyóirat 2007-es 38. (88.) évfolya73 Czeglédi 1663. 74 Vitringa, Baba 1722. 75 Köleséri Sámuel 1673. 76 Szenci Kertész 1654. 77 Pázmány 1605. mának 3. számában, a 446. oldalon ez olvasható: „Korábbi számunkban levilágítási hibából az alábbi néhány görög szó helytelen szedéssel szerepelt: 210. oldal2. bekezdés2. sor: ...” Hiba keletkezhetett a helytelen szótagolás, elválasztás következtében. Borsa Gedeon könyvtörténeti kutatásaiban, többször is kiemeli az ilyen típusú hibák összevetésének, elemzésének fontosságát a nyomdá(szo)k, kiadók, kiadványok beazonosítása során.79 A kiforratlan helyesírási szabályok80 is jó táptalajt képeztek a hibák gyarapodásának. (Az „ortographiát sem mindenütt szokásom szerént ejtették” - tudatja velünk Pázmány Péter 1627- ben, aki már korábban is (1605) hivatkozik erre a hiányosságra, mondván: „ a magyar ortográfiába nincs a mi nemzetünknek valami közönséges regulája és preceptoma." Példálózik is: „Kiből a követközik — írja —, hogy nem minnyájan egy formán írják ugyanazon szót is. így látjuk hogy némelyek esmerem, egyebek ismerem, ki künnien, ki pedig keonnien, némelyek chiak, egyebek czak, avagy csak, etc. Azy pedig es h, gyakran iratik némelyektől a magyar írásba, némelyek pedig ritkán élnek ezekkel. En efféle aprólékra nem viseltem nagy gondot, jóllehet nem csak a Z. bötűnek szűk voltáért, de egyéb okokból is, mindenkor cs [vei] írtam a csákót, csudát, csupat és a több efféle szókat, melyeknek, hasonló sonussa vagyon. A ezégért pedig, czigánt, teczik, laczik, halhacza, Custanczinapolt és a több hasonló képen hangoskodó szókat ez vei írtam."91 „Ha-kinek valamely szónak írása nem fog tetszeni, amint önéki legjobbnak tetszik, úgy gondolja. En amely írást leghelyesebbnek lenni ítéltem, azt követtem. Éljen más is a maga szabadságával. Némely szókat kétféle módon is írtam, mindeniket egyaránt jó és helyes írásnak ítélvén" — írja Marosvásárhelyi Baba Ferenc 1722-ben.82 Misztótfalusi Kis Miklós 1685-ös, amszterdami kiadású magyar nyelvű Bibliájában nyelv- helyesség szempontjából példaképnek állítható elődeit követi: Jkz orthográphiában, vagy írásnak módjában — írja —, ha miket követtünk különös formákat, vittenek arra bennünket mind fontos okok, 78 Ecsedy 2002. 79 Borsa 1981,398. 80 PÁZMÁNY 1627. 81 PÁZMÁNY 1605. 82 Vitringa, Baba 1722. 176
