Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Bicsok Zoltán–Kósa Béla: „…hogy itten Csíkban is egy patika állíttassék fel, szükségesnek látszik…” Adalékok az első csíkszéki patikák történetéhez (1808–1855)
Bicsok Zoltán - Kása Béla lalt portékáinak árát is a tartományi kórházalap hiányának pótlására kívánták költeni,164 feltételezhető, hogy ebben az esetben is hasonló volt a székvezetés elképzelése, a kártalanítás elutasítását pedig úgy indokolták, hogy miután előző évben a martonfalvi kereskedő már engedélyért folyamodott a patikai szerek árulása tekintetében és kérvénye elutasításra talált, tisztában lehetett a szabálytalan kereskedés következményeivel.165 Tény, hogy Tamássik Csíkszeredába való költözése nem indult biztatóan, hiszen itt is szembetalálta magát ellenlábasaival, részben az ellenérdekelt kereskedőkkel, részben az általuk feltüzelt mesteremberekkel. Ráadásul, a konkrét esetben, Lukács János támogatásra talált a Főkormányszéknél, és akárcsak szépvízi társai, 1845 márciusában ő is olyan értelmű leiratot kapott ügyében, hogy a székvezetés a lefoglalt patikai szereket át kell adja a patikusnak, az azokért kapott pénzt pedig „most az egyszer” köteles a kereskedőnek kifizetni.166 Tamássik viszont nem tudta egy összegben megtéríteni a lefoglalt portékák értékét, csupán hitelre lett volna hajlandó átvenni azokat. Végül az ügy azzal oldódott meg, hogy Lukács János eladta tiltott szereit egy brassói fűszeresnek.167 168 A környék mesteremberei már 1842-ben is beadványban tiltakoztak az ellen, hogy kizárólag a patikustól szerezhessék be - mint állítják, rosszabb minőségű és jóval drágábban adott -, a festékgyártáshoz szükséges anyagokat. Az utóbbiak panasza ügyében kelt az a főkirálybírói jelentés 1846 szeptemberében, amely a kialakult érdekellentéteket a következő módon vázolja: „[...] tudva egy felöl örményeink e szerek tilalma feletti ingerültségét és a [mesteremberek] panasz indokai alaptalanságát, a patika is a kereskedőkkel nagy részbe egy helyt lévén, s a patikárius is [...] minden a féle anyagokot ára s mértékére nézve más kereskedőkkel egy arányban árulván, és tekintve más felöl, hogy nélkülözhetetlen patikánk, az örménység e félik árulhatásának teljes korlátolása nélkül, magát fenn nem tarthatja [...], 164 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Iratok, CCXXXIV/46. 165 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, CCXLII/53. 166 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Iratok, CCLVIII/4. 167 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Iratok, CCLXII/8. 168 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, CCLXII/8. patikánk fennállhatásáért esedezni, úgy a panaszkodást mesterembereink ürügye alatt örmény kereskedőink mesterkedésének nyilvánítani, köz érdek s igasság szülte kötelességünk. M68 A kialakult helyzetben tehát a székvezetés egyértelműen a patikus pártját fogta, de a kereskedők és a mesteremberek együttes fellépésével szemben nem volt könnyű megvédeni a gyógyszerész érdekeit. Az ügy 1847 májusában már sokadj ára került a széki közgyűlés elé, a kereskedők ugyanis ismételten kérték „a házi gazdasághoz, konyha tartáshoz és mester emberek számára festékek készítéséhez szükséges anyagi szerek árulhatása megengedését eszközöltetni.>169 A közgyűlés úgy döntött, hogy amíg az ügyben fő- kormányszéki leirat érkezik a kereskedők tartsák magukat az érvényes szabályokhoz, azaz fenntartotta a nevezett anyagok patikus általi kizárólagos forgalmazási jogát. Nem ismeretes, hogy az olyannyira várt főkormányszéki leirat mit tartalmazott, megérkezett-e egyáltalán a következő évi forradalmi eseményekig, amelyek aztán teljesen más prioritásokat hoztak mind a székvezetés, mind az ellenérdekelt szereplők számára. Tamássik István másik, Szépvízről hozott problémája a katonai és a polgári patika egyesítésének még 1839-ben általa javasolt gondolata volt, mely ötlet ilyenformán egy életképes törvényhatósági gyógyszertárat eredményezhetett volna és biztos(abb) megélhetéssel kecsegtethette volna működtetőjét. Csíkszék közgyűlésén 1844. január 29-én került ismertetésre a Főkormányszék előző év novemberében kelt leirata, amely a patikaegyesítés hosszú ideje húzódó ügyében közvetítette a legfelső helyen meghozott döntést: az uralkodó szeptember 28-i, 4004. számú határozatával nem engedélyezte a gyalogezred és Tamássik István patikájának egyesítését.170 Kérdés, hogy ezek után még miben reménykedhetett, de 1845-ben Tamássik István újból kezdeményezte a Csíkszeredái katonai és polgári patikák egyesítését.171 Az ügy kimenetele, ha egyáltalán 169 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Törvényszéki protocollumok, 1. 211r-v. 170 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Törvényszéki protocollumok, 1. 91r-v. 171 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára - Főkirálybírói iratok, 2. reg. 108. Az 1845. évi 380. számú elnöki irat nem maradt meg, tárgyát csak az iktatókönyvi bejegyzés alapján lehet ismerni. 82
