Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Bicsok Zoltán–Kósa Béla: „…hogy itten Csíkban is egy patika állíttassék fel, szükségesnek látszik…” Adalékok az első csíkszéki patikák történetéhez (1808–1855)
Bicsok Zoltán - Kása Béla vosok nagy tömeg öszve vesződött, romlott szereket hányattak el, mit ők ti. a kereskedők drága áron a népnek jó gyanánt elárultak volna, s addig is árulgattak’’,152 A boltokban talált tiltott szerek elkobzásra kerültek, ugyanakkor Jakab Antal örmény boltosra, engedetlensége miatt 12 forint büntetést is kénytelen volt kiszabni. Az alkirálybíró ugyanakkor azt indítványozta, hogy a lefoglalt és a patikusnak átadandó szerek árát a szék fordítsa a tartományi kórházalap hiányának pótlására. Hogy a hatóságok fellépése igen érzékenyen érintette a kereskedők érdekeit, azt az ellenőrzés nyomán kialakult hangulat is érzékelteti: „[...] olyan vad indulatú, s egymás közt is gyakorta vérengzést támasztó nemzetiség közt tartani lehetett az illetlen gorombaságtól, amit ha tettlegesen nem is, de szitkozódó szavakban az assistentia mellett is a panaszig szenvedtek commissariussaim. írja jelentésében Székely.153 Jakab Antal, aki egyébként a szépvízi Mercantile Forum jegyzője volt, az érintett szépvízi kereskedők (többek között Száva Antal, Száva István, Dávid Antal, mindannyian a kereskedői szék tagjai) nevében panasszal fordult a Főkormányszékhez. A Gubernium 1840 augusztusában kelt leirata egyértelmű volt: az 1830. évi 1283. számú főkormány- széki rendeletre hivatkozva ismételten kimondta, hogy a patikai szereket — a gyógyszerészeken kívül - csak külön erre felhatalmazott kereskedők, és azok is csak a vonatkozó szabályok betartásával forgalmazhatják. Mivel a szépvízi kereskedők nem tartoznak ezek közé, helybenhagyja a tiltott szerek elkobzását. „Az ö töllök helyesen elvett szerek közül a következendöket, úm.: Antal balzsamot (-.balsamus Antonii:), élet essentiákat, tincturákat, spiritusokat, édes gyökérrel elegy szárcsát, mindenféle gyökeret és pópiumot [!] a nemes szék, a physicus jelenlétében és közbenjövetelével, tüstént enyésztesse s öntesse el olyan helyre, hol elenyésztök bizonyos, a többi egyszerű szereket a patikáriusnak illő áron eladattatván, s azok árát most az egyszer az illető kereskedőnek kezéhez szolgáltatván. ” A lefoglalt patikai szerek árát tehát nem lehetett a kórházalap hiányának pótlására felhasználni, hanem „most 152 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, CCXXXIV/46. 153 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Iratok, CCXXXIV/46. 154 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Iratok, CCXXXIV/50. az egyszer” vissza kellett téríteni a kereskedőknek, mely kitételt a székvezetés - és különösképp Székely alkirálybíró - tekintélye csorbításaként élt meg. A leirat ismételten felhívta a székorvos figyelmét a törvények pontos betartatására, és helybenhagyta a Jakab Antal kereskedőre kiszabott büntetést is.154 Az örmény kereskedők azonban nem jöttek zavarba a fél szájjal kapott dorgálástól, ügyüket a bécsi Udvarhoz is eljuttatták, felpanaszolva áruik karhatalommal történt lefoglalását és kérve azok visszaszolgáltatását. A több fórumot is megjárt ügy, a hosszadalmas levélváltások miatt évekig nem nyert megoldást, az örmény boltosok pedig dacolva a helyi hatóságokkal, a továbbiakban is zavartalanul árulták újból beszerzett tiltott portékáikat. Egy másik, 1842 márciusában írt és a széki tisztséghez címzett jelentésében Székely Zsigmond alkirálybíró a lényegre tapintott: a törvényes rendelkezéseket éppen azok nem tisztelik - rossz példát mutatva ezzel társaiknak is - akik a szépvízi kereskedői székben az igazság szolgálatára lennének hivatva. Ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy ha az engedetlen kereskedőket nem sikerül megfékezni, odalesz a szék és a polgári hatóságok tekintélye is.155 Ügy látszik, az örmény lobbi elérte a célját, hiszen olyan értelmű leirat érkezett Bécsből, hogy az ügyben újból meg kell hallgatni az érintetteket és jelentést kell tenni arról, „hogy a kérelmesek az írt árucikkekkeli kereskedéseket ottan mi időtől fogva gyakorolják, s ezen gyakorlatba a fel- söbbség általi tiltakozás nélkül szabadoson mindég meg voltak-éí”156 1842 szeptemberében Boér László székorvos szakmai és kereskedelmi megfontolásokat is figyelembe vevő ajánlólevelet terjesztett a szék tisztségéhez, amelyben úgy nyilatkozott, hogy a törvény- hatóság területén Tamássik István a legmegfelelőbb személy arra, hogy a különleges jogállású anyagokat forgalmazza. „Mint diplomatics paticarius hivatásánálfogva a szükséges ismeretekkel bírván, nem félhető, hogy az illy mérges szerek árulásában valami hiba történend, s mivel a többször említett gyógy155 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Iratok, CCXLII/2. 156 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, CCXLV/110. 80
