Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)

Régészet - Nyárádi Zsolt: Helynévtan és régészet. Vizsgálódás az udvarhelyszéki falvak kezdeteiről

Nyaradi Zsolt tékű a települések kialakulásának tanulmányozá­sában. Az ezekben feltárt legkorábbi sírok pedig jó anyagot szolgáltathatnak a székely betelepedés problematikájának vizsgálatához, hiszen ezek ge­netikai markereinek összehasonlítása a későbbi korok temetkezéseivel választ adhat, hogy a széke­lyek előtt élt-e itt egy magyar vármegyei népesség. A településhálózat rekonstruálása még nehe­zebb, ha az Áxpád-kort vizsgáljuk. Ebben a kor­szakban ugyanis a települések laza szerkezetűek voltak, így adott esetben a terepbejárással lokalizált régészeti lelőhelyeket csak feltételesen tudjuk kap­csolatba hozni a mai településnevekkel, így nem zárható, ki hogy több kisebb településhalmazból alakult ki a későbbiekben a ma ismert falu. Annak ellenére, hogy láthattuk a helynévtani elemzések korlátáit és hiányosságait, sajnos nin­csen jobb alternatíva. Az anyaszék területén a ré­gészeti kutatások még mindig a kezdő lépéseken alig haladtak túl, Keresztúr-fiúszéket leszámítva, ahol elkészült a falvak régészeti topográfiája. A szék települései közül 57-ről egyáltalán nincsen semminemű régészeti információnk (ez az össz- létszám 41 százalékát teszi ki) annak keletkezését illetően, ellenben többről sejtjük, hogy román­kori egyházzal rendelkezett. Ugyanakkor a régészeti kutatásoknak sikerült egyértelmű nyomokat találni, amelyek 28 telepü­lést a 11-12. századra kelteznek. Ez százalékban kifejezve azt jelenti, hogy a későközépkori tele­pülésállomány közel húsz százalékáról van korai leletünk. A régészeti terepbejárások során egy nagyszámú település jött létre a 13. században, avagy még nem találtuk meg ezeken a legkorábbi leleteket. 45 településről vannak hasonló régésze­ti adataink, amelyek a települések 33 százalékát jelentik. A 14. században már kevés új település jött létre. Adataink szerint csupán négy hasonló­ról van adatunk. A 16. századi népességnövekedés és a nemesi nagybirtokok megjelenésével kisebb kirajzásoknak, újabb falvak alapításainak lehe­tünk tanúi, amelyek egyes esetekben rövid életű­ek voltak (pl. Cibrefalva vagy Felsősiménfalva). Az újkorban négy újabb faluval bővült a te­lepüléshálózat. 1680 körül Gyulai Lajos gróf a birtokán Brassó környéki román telepesekkel né­pesítette be Keresztúr-széki birtokát, amelyből ki­alakult Románandrásfalva. Kismedesérta 19. szá­zad második felében a Medesérhez tartozó Gagy völgyébe átnyúló területeken gazdálkodó tanyai családok hozták létre, amely 1875-től kezdve, mint önálló település szerepel. Felsősófalva szom­szédságában létrejött Alsósófalva, Bethlenfalva szomszédságában pedig Felsősiményfalva, amely a későbbiekben meg is szűnt. A kutatások jelenlegi állása szerint a térség Ár­pád-kori településhálózata 87—89 falvat foglalt ma­gában. Ez a szám a későbbiekben még emelkedhet, ugyanis a kutatón területről még 37 településről semmilyen egyháztörténeti vagy régészeti adanal nem rendelkezünk. Közülük 18 település a puszta személynévből képződön, így ha elfogadjuk ezek korai keltezését, akkor 105-107 Árpád-kori tele­püléssel számolhatunk. 12 település egyértelműen a 14-16. század között alakult ki. 44

Next

/
Thumbnails
Contents