Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: Ember- és állatalakok a gyermekek játékszerei között Ganyban
P. Buzogány Árpád tották elő, és dísztárgyként árusították, ennélfogva ritkábban váltak játékszerré. 44. Állatalakok porcelánból, fajanszból (nip- pek) Az eltelt két emberöltő alatt a vidéki, paraszti lakásbelsőkben is helyet kaptak a nippek (a francia eredetű, német közvetítéssel elterjedt kifejezés apró tárgyat, csecsebecsét jelent). Rendeltetésüket tekintve dísztárgyak, ám a kisebb gyermekek játékszereivé is váltak. Jelképes értékük miatt értékesek voltak, ezért a ritka játékszerek közé sorolhatjuk. A porcelánból préselt állatalakok igencsak ritkák, általában valamilyen esemény (gyógykezelés, kirándulás, utazás) emlékét őrzik a tulajdonos számára. A fajansztárgyak már olcsóbbak voltak, ezeket a családi élet eseményeikor ajándékozták, és üzletekben is beszerezhetőek voltak, nem sorolhatók az üdülőhelyek sajátos árukínálatába. Mindkettőnek a felülete sima, mázazott és legtöbb esetben színes, emiatt vonzóbb is a gyermek szemében. Az üldögélő kutya, cica, a peckesen lépő kakas, az ágaskodó ló e mesterségesen elkülönített csoport legismertebb képviselője. Amint a dísztárgy kicsorbul, megreped, eltörik, általában értékes gyermekjátékszerré válik. Még az olyan családban sem dobták el az értékét vesztett tárgyat, ahol nem volt kisebb gyerek, hanem inkább rokonoknak, ismerősöknek ajándékozták. A játszó gyermeket nyilván nem zavarja, hogy méretüket tekintve egyik-másikuk aránytalanul kisebb vagy nagyobb, mint a többi játékszer. 45. Állatalakok fémből Bádogból hajlított (vagy formába préselt), belül üreges testű, kívül festett állatalakokat a kereskedelem kínált a szülőknek és gyermekeknek. Nem voltak tartós játékszerek, ugyanis a kis bádogfüllel egymáshoz rögzített alkotóelemek hamar szétváltak, vagy a gyermeki kíváncsiságnak is szerepe volt abban, hogy megbizonyosodjon a játék tulajdonosa: mi van belül? 46. Taplóegér A köröndi toplászok leleményességét dicséri a taplóegér kitalálása, megformálása. Taplódarabkából hosszú farkú egeret készítettek, melynek fején az orr, szem ráragasztott kis, fekete műanyagdarabból volt. Ezt utánozva a fából, műanyagból formált egértestet barna (a kikészített, megmunkált taplóval megegyező) vagy szürke színű vászondarabkával vonták be, fejére szemet, orrot és bajuszt ragasztottak. Gyermekekként ezzel ijesztgettük egymást. Az egér testére alul biztostűt (biztosító tű) ragasztottak, úgyhogy öltözet-kiegészítőként is lehetett használni (még ha furcsa ízlésről is tett tanúbizonyságot). 47. Kétkerekű járművekre szerelt mozgó bábuk Üdülőhelyek kínálatára volt jellemző. Bolti portékák. Hosszabb, legalább egyméteres rúddal tolható fakerekes, később műanyag kerekes jármű, melyre nagyobb méretű pillangót, nyuszit stb. rögzítettek. A bábu maga is mozog a kerék mozgásától, fogaskerekes áttétellel: a pillangó szárnyait emelged, mintha röpülni akarna, a nyuszi pedig, két kezében dobot és ütőt tartva dobol, közben tengelye körül körbeforog, a stilizált csíkos darázsfigura szintén dobol, vagy szárnyát emelgeti. Kisebb, már biztosan járó gyermekek tolják maguk előtt, illetve húzzák maguk után. 48. Mozduló, bicsakló lábú állatalakok Üdülőhelyeken lehetett vásárolni olyan kisebb állatkákat fából, amelyek testrészeit, törzsüket és végtagjaikat: lábaikat és nyakukat apróbb darabokból, fából esztergálták és erős cérnát húztak bele, a kifeszített cérna tartotta az állatot álló helyzetben. Az állat gyufásdoboznyinál kisebb nagyságú dobozkán áll. A talpa alatti falapocskát megnyomva, a megfeszített cérna meglazul és emiatt az állatok lába, nyaka megrogyik, mintha mozdulna. Közülük legnépszerűbb volt a zsiráf, a szamár és a pöttyös kutya. A faállatokat színesre festették. 49. Mozgó műanyag kígyó Körülbelül fél méter hosszú, zöldes-feketés színű játék, amely apróbb darabokból van összerakva. Inkább látványként volt érdekes, mint hosszabban játszani vele. A kígyó testét alkotó darabok egymáshoz képest elmozdultak, oly módon, hogy a kézben tartott kígyó függőlegesen, fel-le nem, ám vízszintesen, balra-jobbra mozog. A kígyó farkát kézben tartva és közben kezünket jobbra-balra mozgatva azt a látványt keltette, mintha a kezünkben lévő kígyó a levegőben tekeregne, a velünk szemben lévő személyre támadva. Hirtelen előkapva a körülöttünk állókban nagy riadalmat kelthetünk. 50. Fűrészporral tömött állatfigurák A mai nagyszülők megbecsült és tartós játékszerei voltak a vastag, bársonyosan puha anyagból 284
